Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

I. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉRŐL - 2. A színjáték művészetének néhány sajátossága - e/ A zene kiemelt jelentősége a színjáték világában

keresztül minőséget) fejezi ki, mutatja, amely az adott konkrét történelmi pillanatban a társadalom és szinjáték viszonylatában elégségesnek mutatkozik a művészi mondani való, az "üzenet" zavartalan, közérthető tolmácsolására. Ezen a mutatón keresztül azután következtetéseket lehet levonni például a nézők-játszók társadalmi homogeneitására (világnézeti, műveltségi, Ízlésbeli, osztályrétegzettségi stb. szempontból)} következtetni lehet egyes játékelemek, játékhagyományok korára, ősiségére, frissébe, voltáraj de következtetni lehet a közönség aktivitás-igényének mértékére is. Külön tanulmányt igényelne annak kifejtése, hogy egyes stílusok "vázlatossága", "túlmagyarázottsága", "jelbe szédszerüsége" vagy "naturalizmusa" hogyan jellemzi a játék és közönsége közti társadalmi-szellemi viszonyt. (Hogy csak egy példával jelezzem ennek a módszernek a lehetőségeit: nyilvánvaló összefüggés van a pénzéért tunyán szórakoztatást váró passziv polgár számára készített és "mindent-ábrázolásával" ezt a passzivitást kiszolgáló naturalista ember- és környezetábrázolás között és ugyanígy szerves a kapcsolat a néző aktivitására számító, azt kiváltani akaró brechti "jelző-megmutató", ember- és környezetábrázolásában egyaránt "világos" epikus színháza között.) ügy véljük, hogy a dinamikus komplex szinpadi kép "jelentéses" volta (kód-jellege) és az egyezményes jelrendszer, a konvenciók kialakulása fontos építőkövei a szinj át ék-dramaturgi ai gondolkodásnak, elsősorban a társadalom és a színjátékművészet sajátos kapcsolatának módját tekintve. e/ A zene jelentősége a szinjáték világában Már több Ízben idéztük Eberle Cenalora című müvét a primitiv színjátszó kultúrákról s ezúttal mégegyszer megtesszük, hogy egy igen fontos megállapítására ismét fel-