Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

I. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉRŐL - 2. A színjáték művészetének néhány sajátossága - c/ A dinamikus komplex kép összetevői

ósdi konvenciókon kérődző, nézőket.) Nem lehet tehát öncélúan meghatározni a szcenikai elemek, a szinpadi térés idő-jelzések mennyiségét, minőségét és módját, hanem mindig csak az adott közönség messzemenő figyelembevételével, konvenciórendszerének ismeretében,

s e rendszer rugalmasságának, tágithatóságának vagy kicserélhetőségének pontos tudatában. - Van azután az emberi világnak, az ember környezetének egy akusztikus oldala is. A hang-mimézis szintén a legprimitívebb szinjátékformáktól kezdve ismere48 tes, * a természet és a technika zajainak, zörejeinek a színjátékba való beépítése igen nagy hagyományra tekinthet vissza. Minden valószínűség szerint itt is ugyanaz a törvényszerűség érvényesül, amelyet a vizuális környezet megteremtésének információs jellegével kapcsolatban kifejtettűnk. Természetesen ebbe a körbe tartozik a zene szerepe is,mint a szinjáték egyik legfontosabb alkotóeleme. Jelentőségét a komplex művészi ábrázolás kezdeteinél már egyszer hangsúlyoztuk, itt azonban ismét csak megemlítjük, mint a jelenlegi gondolatkörbe tartozó kifejezési-érzékeltető eszközt, de részletesebben még egy külön fejezetben foglalkozunk majd vele, mert a szinjáték művészetének egésze szempontjából kiemelt jelentőségű, törvényszerűségeinek vizsgálata nélkül még csak gondolni sem lehet egy komplex dramaturgia kiépítésére. Mielőtt azonban fejtegetéseinkkel továbbhaladnánk, feltétlenül szükséges megvitatni egy álláspontot, amely különösen századunkban, a huszadik században fogalmazódott meg igen élesen és jutott nem elhanyagolható hatásra a színházművészet területén. Az álláspont kétségtelenül reakcióképpen született, reakcióként a sablonossá vált naturalista, irodalmi jellegű, csak-prózai dráma túltengése ellen. Gyökerei az impresszionizmussal egyidősek és gondolatviláguk sem idegen egymástól. Lényegük abban áll, hogy az ebben a fejezetben alkalmazott terminológiánk szerint a környezet szinjátékos ábrázolását vagy teljesen