Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
I. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉRŐL - 2. A színjáték művészetének néhány sajátossága - a/ A színjáték: társadalmi cselekvés
hangsúlyos művészi "présence" fogalmára, kiemelt jelentőségére.) Â közös teret, melyben mindkét fél, alkotó és nézÖ jelen van, maga az apparátus, a játék helye biztosítja. Mintegy "közös levegőt szivnak". A teátrális művészetek ujabb, bár talán szélesebb körre ható, technizált ágazatai, rádió, film, televízió ezt az egy-terüséget . egy-térrendszert nem tudják létrehozni. Még az sem változtat majd ezen a helyzeten, ha a nagyméretű plasztikus-szines televizió kifejlődik és általános lesz. Hem véletlen tehát az sem, hogy játéktér és közönség viszonya olyan döntő jelentőségű, hogy szinte minden kor és társadalom kialakította a maga sajátos szinjáték-helyét s hogy ma is annyi vita folyik,elsősorban szinházépitészek és szcenikusok körében a színházművészet jelenlegi és jövőbeli tér-igényérői, térformáiról. Már Hevesi Sándor figyelmeztetett az előzi függöny dramaturgiai jelentőségére, * és éppen napjaink egyik legizgalmasabb kérdése a tér-szinpadok, körszinpadok, variábilis színpadok és nézőterek igénye és lehetősége; vagy más oldalról, a barokk "kukucskáló-szinpad" művészi tarthatatlanságának problémája. Mindez fel sem merült volna, he nem lenne állandó és akut alkotói feladat a mindenkor adott, s állandóan változó közönséggel való minél szorosabb kapcsolat biztonságos megteremtése. - À jelen-idejüség, mint ennek az egy-t erüségnek a párhuzamos és természetes velejárója, hasonló sajátosság. J. L. Barrault ezt a következőképpen fejtette kit "Á színház kezdettől fogva az egyidejűség művészete, amely ugyanabban a pillanatban, a jelenben hat, valamennyi érzékünkre: a halláara, a látásra, a tapintásra, minden idegszálunkra, minden jelző berendezésűnkre, minden ösztönünkre. Lényegénél fogva az érzékelés művészete ez. A jelen művészete, tehát a valóságé, de egyben e valóság valamennyi rétegéé is."^* Jelen-lót és egy-idejüség azután a legfőbb oka annak a jelenségnek is, hogy a néző számára a színjáték öszszes eseménye akkor és ott történik; mindegy számára,
