Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 4. Melpomené és Thaleia: az egyensúly igénye

tesen kielégítette a tömeget*" Majd rögtön ezután elmeséli a másik példát is: "...egyszerűbb körülmények között láttuk háromfelvonásos Goldoni-darabok előadását, aholis a felvonások között kétrészes vigoperákat mutatták be a legragyogóbb módon. A két műnek sem tartalmában, sem formájában nem volt egyetlen közös vonása sem és mégis igaz örömet okozott, hogy a komédia első felvonása után közvetlenül az opera ismert és szeretett nyitányát lehetett hallani. És ugyanennyire tetszett az énekes játék ragyogó fináléja után a prózai darab második felvonása. Miután pedig egy zenei rész ismét fokozta az élvezetet, még mindig mohó érdeklődéssel várták a szindarab harmadik felvonását, amelyet minden alkalommal teljes megelégedésre játszottak el. A szinészek ugyanis, mintegy elkötelezve énekkel gazdag elődeik által, összeszedték minden tehetségüket, abban a meggyőződésben érve el a legkellemesebb hatást, hogy nézőik és ők maguk is igen jó hangulatban vannak - és igy ennek a pentalógiának a végén is általános tetszés nyilvánult meg, hiszen az előadás utolsó része ugyanazt a hatást érte el, mint a tetralógiák negyedik egysége: hogy kielégülten, vidáman és mégis csillapultán küldjön bennünket haza."^' Szándékosan választottuk legelső példánknak a szinjáték európai történetének ezt a szinte legszélsőségesebb példáját, amikor tulajdonképpen két produkció, amely egyébként semmilyen szerves kapcsolatban nincsen egymással, végül mégis, mintegy összekulcsolódva, közös hatást tud elérni. Nyilvánvaló, hogy ez a jelenség már csak legkifejlettebb formája egy igény érvényesitésének, amely igény azonban a legkülönbözőbb megoldásokon keresztül állandóan jelentkezett és ha egy-egy estét, mint komplett szinjátékos produkciót egyetlen estének tekintünk, túlnyomó részben érvényre is jutott. Jogosan vonta le hát a következtetést Rommel Julius Petersennel folytatott vitájában, megállapítva és a történész bőséges adataival bi-