Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - c/ A veszélybe kerülő ember: a dráma
liom eredeti befejezései miatt. Nem maradhat ki ebből a csoportból a kommerciálissá vált és eredeti társadalomkritikai céljait teljesen feladó operett második halláma sem (Lehár, malmán, Fali). Annyit mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy különbséget kell tenni a "Wunschtraum" tisztességes ábrándozása és a giccs tudatos valóságtorzitása, hamisitó, ábrándba ringató, illuziógyára között. A lista természetesen távolról sem teljes. Itt kell azonban még kitérnünk a klasszikus távol-keleti szinjátékirodalomra , amely társadalmi témájú darabjaiban egyáltalában nem fogadja el az elbukás-megsemmisülés lehetőségét és éppen ezért igen sokszor arra a furcsa megalkuvásra kényszerül, hogy a társadalmilag reálisan lezárt és a hős megsemmisülésével végződő történetet továbbvigye és vagy a túlvilágon oldja meg, vagy pedig a halott szellemének eföldi továbbhatása nyomán mintegy perújrafelvétellel s ezúttal már "igazságos" befejezéssel zárja le. A távol-keleti példák is, talán még az európaikanál is világosabban, igazolják, hogy a huzamos és kilátástalannak itélt elnyomás hogyan torzitja el a szinjátékalkotók szemléletét s vele dramaturgiáját. Második főcsoportunk: veszély és megsemmisülés, tízen az alaphelyzeten belül ismét lényeges megkülönböztetéseket kell tennünk. Az egymással szembenálló két fél közül ugyanis az egyik, nyiltan vagy burkoltan, tudatosan vagy ösztönösen, de az éppen, adott konkrét társadalmi rendet képviseli. A megkülönböztetés lehetősége mármost éppen abból adódik, hogy az alkotó szándéka, világnézeti álláspontja szerint ennek az adott társadalomnak a konkrét konfliktusban igaza van-e vagy nincsen. És hogy még tovább mélyitsük ezt a gondolatot: az igazán nagy alkotásoknál a társadalomnak mindig csak akkor van igaza, ha egy adott társadalmi fejlődési fok felfelé haladó ágán van, amelyről nézve bizonyos, bár rendszerint nagy egyéniségek által képviselt magatartások veszedelmesnek, károsnak mutatkoz-
