Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - B/ Mimosz - mitosz - dráma - a/ Az élet közelében: a mimosz

a irimosz alfajai közül a kisebb méretű paignion-t;

? Sophrónnak 'Vidám" mimoszait, a férfiakat ábrázoló andre

toi

t, illetve a női szereplőjű günaikeioi

t;37» az i. e. IV-III. századi délitáliai phlyax

ot, melynek egy változata, a hilarotragódia világosan utal az emelkedett témát karikirozó-parodizáló funkcióra - s amelynek Rhinton, Skiras, Blasios és paphosi Sopater személyében irodalmi rögzitŐi is akadtak;38. a hasonló műfajú játékokat még paratragódián

ak is nevezték;^az ősi latin eredetű versus Fescennin

it. amely az un. "tizenkéttáblás törvényekben" betiltás sorsára jutott; egyes motivumai az i. e. IV. században kialakuló saturae

ben, illetve az oscum ludicrum

ban, az atellana

ban jutnak ismét felszínre;^* a szorosan vett római mimus

. a görög mimosz legegyenesebb leszármazottja, melyet Diomedes műfajjelölésképpen planipes

nek nevez, s amelyek a kezdeti rögtönzött formából csak Sulla idején érték el a rögzitett, diverbiumba öntött formátp

1, a kereszténnyé vált birodalom az i. sz. VI. században határozott intézkedésekkel tiltotta be; a spanyol nyelvterületen már az i. sz. XV. században a hiberisi konzíliumon betiltással "dicsekedhető" népies rögtönző játékok, a .jueKO des esc arai o

k; a római katolikus egyház szertartásaiban már a IX. sz-ban felbukkanó "

komikus lauda

"-k. ezek a betétek, amelyek csakhamar a középkori Tare

e-ok beláthatatlanul gazdag áramlatába olvadtak be; ez utóbbiak műfajjelölő neve egyébként szintén egy tilalomból maradt fenn első említésképpen, Párizs prépostjának 1398-as e dikt umáb an ; *3 • a farce középkori és reneszánsz rokonai, mint az éles társadalomkritikával jelentkező és színjátszó szervezetet maga köré épitő (Confrérie des Sots, la Sotie) sotie

, amely a XVI. század elejére Pierre Gringoireban irodalmi képviselőt is nyert;44. vagy a fentinek németalföldi rokona a sotte boerde. más néven sotternie

, saját népi előzményével, a vastenavondgrappen

nel és utódjaival, a Rederijkerek factio

jávai, majd vígjátékba fejlődő s irodaírnivá.

yá16 kl acht jávai egészen a XVII. századba átnyúlva;*?* a népi gyökerekből táplálkozó, majd Hans Rosenplüt, Hans Folz és Hans Sachs kezén egyre irodalmibbá váló Fastnachtspiel

;^* az olasz nyelvterület gazdag termése,a bohócok buffojátékaitól a t

ruffakón át a farae cayaiol

en keresztül Ruzzante népi-irodalmi jeleneteiig és e szinjátékti-