Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - B/ Mimosz - mitosz - dráma - a/ Az élet közelében: a mimosz

tást,a kisformátumon tul jutva, félirodalmi formájában éri el: a commedia dell'arte

ban. vagy Offenbach kis zenés szatíráiban. Ábrázolási eszközeit tekintve, amelyekkel alapvető konfliktusait tolmácsolja, néhány vonással az alábbiakban vázoljuk fel. Az embert és társadalmát a rögtönzés és sztereotipja dialektikus egységében mutatja be. A rögtönzés igényét már megemlítettük, most az ellentétpár másik tagjával kapcsolatban azt kell elmondanunk, hogy a sztereotipiák, amelyek egyként vonatkoznak a szereptípusokra és a helyzetekre, minden valószínűség szerint az adott társadalmi réteg változatlan helyzetében évszázadok alatt felgyűlt tapasztalatok rögzítéseképpen jöttek létre. Szek a sztereotipiák adják meg azokat a kereteket, amelyeken belül a részletek rögtönzésének, a tipusok és helyzetek aktualizálásának, konkretizálásának szabad tere nyilik. Alaktudáa és szituációismeret pótolja mintegy a jellemábrázolást és "mesét"; ezeken belül azonban a különböző népek "tipi fissi"-jei az aznapi aktualitást tudják megszólaltatni a hatás tévedhetetlen biztonságával. Mivel éppen csak a konkrét-aznapiság az uj elem, ezért a mimosz körébe tartozó szinjátéktipusoknak általában nincsen igénye a dramaturgiai expozició különböző manővereire: az ezerszer látott hősök és ezerszer végigélvezett szituációk legmélyén újra meg újra végig élvezhetik az élet győzelmét, a mindennap nyomorúságos világán való felülkerekedést,a furfangos szolgák és a diadalmas szerelmesek életvarázsló csodáit. Az a két-három-öt-tiz játékos, aki ezeket a színjátékokat előadja, vagy alkalmilag, az év bizonyos napjain vesz részt a produkciókban, vagy fél-hivatásos, vagy az országúton kóborló vándorszínészek életét éli. Igen sokszor teljes kiszolgáltatottságban, társadalomkivüliségben él - de ezzel együtt is a legszabadabb szájú, »

4-ident-kimondó. A játék konfliktusát félreérthetetlen élességgel mondja ki és mindig harcolva, pontosabban, mint egyik ku-