Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

IV. KÉRDŐJELEK SOKASÁGA

sel, még Harold Pinter Születésnapi mulatság

ának két pribékje, Goldberg és McCann is, amennyiben bizonytalanul bár, de egy ellenséges társadalom nevében járnak el, és ezzel összefüggésben a megszokott abszurd bősökhöz képest határozottabb, felismerhetŐbb, relative jelentékeny profillal rendelkeznek. A mai angol dráma, mint talán az eddigiekből kitetszett, számos érdekes problémát vet fel az egész modern dráma, illetve a mai nyugati drámairodalom összefüggéseiben. Külön tanulmányt igényelne és érdemelne armaV részletes elemzése, hogy ezen túlmenően mit hasznosíthat a szocialista országok drámairodalma, szorosabban a mai magyar dráma az angol uj hullám eredményeiből, mit tanulhat kudarcaiból, a, már emiitett, kontinuum-diszkontinuum-elmélet fényében. Néhány ilyen, tanulságot kináló kérdésre az eddigiek során igyekeztünk jelzésszerűen rámutatni, befejezésül, szinten csak felsorolásszerűen, szeretnők ezeket megismételni és számukat bőviteni is. Az uj angol dráma pozitív és negativ példákkal egyaránt szemlélteti, hogy az öncelu formai kísérletezés soha nem pótolhatja a tartalom és a forma harmóniáját, legyen bár ez a forma a legmerészebben játékos és bontott, epikus és lirai elemekből szőtt, avagy a szó hagyományos értelmében "arisztotelészi"; ugyanakkor az uj angol dráma merész formai kiserletező kedve, a szinszerüség kitágítására és újszerű értelmezésére irányuló törekvései a dráma műfajának végtelen perspektíváját, a szinház örök megújulási képességét és időszerűségét hirdetik. Legjobb tendenciáiban a mozgalom a szinház minden művelőjét és kedvelőjét megerősítheti a hitben, hogy a drámai alak társadalmi és emberi aspektusai szerves egységet alkotnak; a látszólag legprivátabb életepizód is átélhető drámai valósága lényegül, ha társadalmi, eredőit megkeressük és helyesen ábrázoljuk, és a legpittoreszkebb élethelyzet, a legszínesebb alak látványa sem nyújthat igazi drámai élményt, ha