Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"

sokkal fogadják el azt, amikor a kapitalizmus ellentmondásai részben újszerű formákban jelentkeznek, amikor a polgári ideológiák, a polgári tudat válsága a legváltozatosabb módokon fejeződik ki. Az uj angol dráma jelentősége ez idő szerint éppen sokarcuságában van, abban a sűrít ettségben,ahogyan a mai kapitalista világ alapvető problémái, a különféle alkotói egyéniségeken és szemléleteken át leszürődve, a maguk drámai kifejezési lehetőségeit keresik. 1956. május 8-ának estéjén mindezzel természetesen senki nem lehetett még tisztában. De a forradalom gondolata mégis ott zsongott a nézők fejében. Az esemény jelentősége kétarcú volt. Egyfelől: mindenki tudatában volt az angol dráma addig látszólag reménytelen ürességének és problémátlanságának, a vákuumnak, amelybe az ismeretlen fiatal szerző hirtelen berobbant; de ebből a szempontból ünnepi eseményszámba ment volna egy hazai abszurd, az élet teljes kilátástalanságát elvontan, sémává redukáltan ábrázoló mü bemutatója is. Osborne nézői és birálói azonban pozitiv reménységgel nézhettek a jövő felé is; az uj angol dráma realisztikus-humanisztikus inditást kapott. És ezért érthető, hogy a darab kritikai visszhangja sokkal hangsúlyosabbá duzzadt, mint ahogy a mü autonóm értéke más körülmények között indokolta volna; az értékelést, eredmények és hibák szempontos mérlegelését ezúttal túlharsogta a bírálatokban az állásfoglalás egy tendencia, egy program mellett vagy ellen; a polémia nem annyira egy darabról, mint inkább egy ügyről folyt. És ha az elején ugy mutattuk be Kenneth Tynant, mint az uj angol dráma kritikus-kisérőjét, aki ugy állt a sorra feltűnő ifjú tehetségek mellett, mint annak idején Alfred Kerr a fiatal német naturalista dráma bölcsőjénél, akkor sejthető: a forradalmi hangulatú este őt is kész fegyverzetben találta. A Nézz vissza haraggalr

ól írott kritikája megérdemli, hogy szinte magával a művel egy sorban vonuljon be a drámatörténetbe. "Elismerem - irta a bemutató másnap-