Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában
rekszik, megköveteli nemcsak a "bírálat teljes, átfogó következetességét, hanem már a perspektíva bizonyos elképzelését is; Osborne vértezete pedig mindkét szempontból hiányos. Osborne megkívánja nézőitől, hogy az adott történeten felülemelkedve sokkal szélesebb kategóriákban gondolkodjanak; meg akarja - és meg is tudja - gátolni, hogy a nézőt csak Jimmy Porter vagy Archie Rice egyszeri esete kösse le; de értékskálája túlságosan bizonytalan, kitörési kisérletei túlságosan spontánok és átgondolatlanok ahhoz, semhogy ez az általánosító szándék mindenképp kifizetődő legyen. Igy drámáiban az egészséges nyugtalanság és nyugtalardtás - amely őket általában jellemzi - helyenként szeszélyes idegességgé torzul, amely hatásában egyre inkább dezorientáló jellegű. Hosszú távon ugy tűnik, hogy ez az egyre kevésbé kordában tartott düh alkotói erejének is ártalmára van; bukott musicaljét, a Paul Slickey világát a fegyelmezetlen, minden irányba kapkodó epésség jellemezte, a más helyütt még elemzendő Lutherb en a düh már szinte minden egyébtől függetlren, biológiai öncéllá vált; legújabb müvében, a Bambergek véréb en ( The Blood of the Bambergs , 1962) pedig egy olyan szines, de lényegében jelentéktelen, aligha elmélyíthető, legfeljebb csak kabarészkeccsre alkalmas epizód kováján akart világot perzselő tüzet csiholni, mint Margit hercegnőnek és fényképész-választottjának esküvője. Mintha hosszú távon beigazolódnék a"Daily Worker" kritikusának a maga idején még elhamarkodottnak látszó jóslata, amely a Nézz vissza haraggal diadalünnepének másnapján, egy igen elismerő birálat végén, teljes egyértelműséggel vetette fel a kérdést: "(Osborne) valóban haraggal néz vissza. De irói fejlődése attól függ 16 majd, hogy mi az, amire előre néz." * 16. Paul Graham: Try a Look Forward! Daily Worker 1956. május 10.
