Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
IV. KÉRDŐJELEK SOKASÁGA
folytatása is: Wardle ki jelenti,hogy közvetlen politizálás csak a nyiltan szocialistaellenes irány dar abokban található, amelyek épp emiatt éppúgy kudarcra vannak itelve, mint a szocialista realizmus irány darabjai. Éppen Robert Ardreynak Hősök árnyéka ( Shadow of Heroes . 1958) cimü, az 1956-os magyarországi eseményekről irott propagandadarabját iteli el ezzel az okfejtéssel: "Épp az ilyen ügyek azok, amelyek a politikai drámát gyanússá teszik, mert ez nem más,mint a szovjet realizmus nyugati verziója..." Mindamellett ez a korántsem jóindulatú vagy elfogulatlan kérdésfeltevés alkalmas rá, hogy a szocialista országok drámairásának szempontjából is megvizsgáljuk a dráma politizálásának kérdését. A szocialista dráma egyik gyermekbetegsége ugyanis valóban a napi aktualitás jegyében fogant közvetlen politizálás nyers és művészileg hiányosan megformált változata volt; ez a leglényegesebb oka annak, hogy például a felszabadulás utáni évek egykorú tematikájú magyar drámairodalmában aligha találni felújításra méltó müveket. Egyszerűbb az eset olyankor, ha a napi politika megemésztetlenül, tévesen értelmezve ültetődik át a drámába; Arnold Weskernek Tyukleves gerslivel cimü müve - mivel ebben az összefüggésben most csak jószándéku alkotásokról beszélünk - például elsősorban nyilvánvalóan azért vallott kudarcot, mert a napi politika közvetlen kérdései zavarosan, helytelenül értelmezve lepték el a müvet,mert az iró, a konkrét események közelségétől elkábulva, nem tudta azokat a történelem kontinuitásába beleágyazni. A szóban forgó magyar drámák, mondjuk ki egy szóval: a sematikus korszak alkotásai viszont többnyire helyesen foglaltak állást egy-egy napi politikai kérdésben (kivéve azokat, amelyek részben magukon hordozták a dogmatizmus és a személyi kultusz szemléletének torzító hatását), csak éppen a dráma lényegét tévesztették szem elől: azt, hogy a drámairónak egy konkrét mozzanatba az általánosat kell belesűrítenie. A legközvetlenebbül időszerű mü, a legvérbelibb "agit-