Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában

mai kontextusban a Gyökerekb en még nem meggyőző stilizálás is realista ábrázolási módszerré válhat. A dráma főkonfliktusa én legérdekesebb mozzanata két újoncnak, Pipnek, a gazdag urifiunak és Chas-nak, az egy­szerű londoni munkásgyereknek viszonyában rejlik. Pip szü­lei elleni lázadásból és a munkásosztály iránti ösztönös, bár megvetéstől nem mentes vonzódásból (ő jellemzi a mun­kásosztály elpuhult konformizmusát a "mindenhez sültkrump— lit" jelszóval) áll be egyszerű újoncnak és minden vágya, hogy a többiek befogadják és elismerjék szellemi vezérük­nek. Chas a maga romlatlanságában és tudásszomjában minden társa közül a legjobban vonzódik az okos, szellemes és müveit polgárfiuhoz; kettejük nagyjelenete, amelyben hasz­talan próbálják megérteni egymást és közös nyelvet talál­ni, valóságos kis remekmű; külön érdekessége, hogy az ab­szurdok filozófiájának egyik központi tételéti az emberek egymás közötti érintkezésének lehetetlenségét dolgozza fel, csakhogy szilérd társadalmi bázison, és igy mindennél hatásosabban demisztifikál egy közkeletű mitószt. A végén az uralkodóosztály győz; Pip anarchista lázadását mesteri taktikával letörik és a fiu feladja meddő kísérletét a "néphez való leszállásra"; tiszt lesz, azzal szépitve ön­maga előtt is illúzióinak feladását, hogy igy az egyszerű közlegényeket hatásosabban tudja majd megvédeni. (Ezt a kibúvót a mü igen hatásos drámai szituációval támasztja alá.) Mindazonáltal éppen Pip alakjának túlzott kiemelésé­ben rejlik a dráma egyetlen komolyabb fogyatékossága. Mi g különben a mü nyilt parabola-jellege mindenben harmonikus, Pip csak mint egyedi tipus fogadható el; sem a benne jel­képezett közeledési kísérlet, sem az ezzel kapcsolatos ön­illuziók ilyen formában nem jellemzőek az angol uralkodó­osztály magatartására és taktikájára. Mindez nem jelenti azt, hogy mint egyén, ne lehetne érdekes és jelentékeny, ne érdemelné meg az ábrázolást akár ezen a művön belül is; mint Osborne és Wesker esetében már többször, itt megint

Next

/
Thumbnails
Contents