Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában

javítására irányulnak és könnyűnek találja őket" - Írja, már idézett cikkében, Bamber Gascoigne; és ugyanő Husza dik századi dráma cimü monográfiájában leszögezi: "Mindhárom dráma középpontjában az idealizmus és a gyakorlat közötti szakadék áll, és legalaposabb jogcímük a trilógia rangjára az, hogy a gyakorlati szocializmus három különböző és egészében kiábrándító kísérletét mutatják be,"

2

^ Az eddigiekből talán kitűnt: mennyiben terheli Weskert a felelősség szándékának ilyen tendenciózus félremagyarázásáért. Wesker eddigi utolsó darabja, a Mindenhez sültkrump lit egy uj alkotói periódus kezdetét jelzi, és a változás művészileg feltétlenül egészségesnek Ígérkezik. Addigi drámáit jóindulatú birálók is megrótták naturalista vonásaikért, helyenkénti szürkeségükért és egyhangúságukért, a formai kísérletező kedv viszonylagos lanyhaságéért.A bírálatok némiképp el is csüggeszthették a fiatal irót,akL a "Guard!an"-nak adott,már emiitett interjújában azt mondotta: "Meglehetősen konvencionális drámaíró vagyok; használom a proszcéniumivet, meg a II. és III. felvonást; nem vagyok ujitó...",a"Daily Worker"-ben megjelent s ugyancsak idézett interjúban pedig kijelentette: "Engem meglehetősen egyszerű és elemi dolgok izgatnak. Ezért nem vagyok mély iró. Szembe kell néznem

1 a ténnyel, hogy meglehet: csak mint érdekes névre fognak emlékezni rám..." A Mindenhez sültkrumplit azonban ennél megnyugtatóbb és igazabb feleszmélést sejtet: mintha Wesker ráérzett volna arra, hogy a mélység nem függvénye a téma, a probléma "egyszerűségének", sőt, az élet legelemibb problémái válhatnak a legizgalmasabbakká, ha az iró megfelelő művészi ihlettel, fantáziával és eredeti erővel nyul hozzájuk. Egy másik nyilatkozatában e változás igazi jelentőségét Wesker maga 29* Bamber Gascoigne: Twentieth Century Drama

. Hutchinson of London 19627 19ÏÏTo^