Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában
holott azok eszmeileg messze túlszárnyalják a nálunk eljátszott nyugati drámák oroszlánrészét.): irói erejének, tehetségének ez idő szerinti fogyatékosságaiból vagy szubjektive egyértelműen őszinte szocialista meggyőződésének kissé általános, vértelen jellegéből. Eddig irott müveinek értékét minden esetre e két tényező együtthatása csorbítja, természetesen nem egyenlő mértékben - alkotói pályája feltétlenül felfelé ivei, szemben például Osborne munkásságával -, és a két tényező nem is mindig választható szét egymástól. Ami azonban minden drámájában egyértelműen példaszerű és lenyűgöző: az a hallatlan irói bátorság és az a friss közvetlenség, amellyel a társadalom legégetőbb kérdéseit veti fel, és a problémákat gyökerüknél ragadja meg. Nem véletlen, hogy, minden rosszindulatú kritikai gáncsoskodás ellenére, egyik legnépszerűbb tagja az uj hullámnak} tehetségének kétségtelen jeleivel pedig még a konzervatív polgári kritikusok jónéhányát - köztük a legtekintélyesebbeket is - fegyverletételre kényszeríti. (Éppen ezért idézünk majd a későbbiekben a szokásosnál bővebben a munkásságát kisérő bírálatokból; roppant érdekes ugyanis, hogyan próbál a polgári kritika megemészteni, ártalmatlanná hangolni, félremagyarázni egy letagadhatatlanul szocialista szándékú drámaírót} másfelől pedig Wesker valóságos irói gyengeségei is sikerrel bonthatók ki a rájuk mohón lecsapó polgári kritika torzításaiból, felnagyításaiból.) Az egyik leggyakoribb fenntartás Weskerrel szemben az, hogy csak saját élményeit tudja dramatizálni ; a nyomorban fuldokló, szocialista zsidó munkáskörnyezetet saját gyermekkorából ismeri, a konyhák világát cukrász-gyakorlatából, a légierők, a Royal Air Force miliőjét katonaéveibŐl. Sokan ezzel magyarázzák müveinek egyes naturalista vonásait, holott itt másról van szó. Wesker szándéka szerint igenis általánosítani akarja ezeket a nagyon! s konkrét élmény anyagokat, sőt, szimbolikus érvényűvé kívánja növelni őket; de az általánosítás eszmeileg-müvészileg
