Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában
telert képben tárul elénk. Osborne mesterien, minden kényszeredett fogástól mentesen oldja meg, hogy ebbe a lassú, epikus áradásba az önmagukban voltaképpen rendkívül drámai mozzanatok is belesimuljanak-belemosódjanak. Az, akiben a darab történései esetleg elhomályosulnak és csak egy hangulati-atmoszférikus képet Őriz róla, hosszabb Idő multán meglepetéssel eszmélne rá egy újbóli kontaktus esetén, hogy a Komédiásb an két erőszakos és önmagában látványos haláleset is történik: a kisebbik fiút megölik a szuezi háborús kaland során, Archie öreg édesapja pedig, amikor fia, az üzlet megmentésére, újból szinpadra csábitja, belepusztul a vállalkozásba. Ezek az események azonban - bár Osborne korántsem tagadja a szereplőkre gyakorolt hatásukat - mégis belemosódnak abba a fásult, passzív tompaságba, amely Osborne ábrázolásában a Rice-családot és azon keresztül a mai angol középrétegeket jellemzi. Árchie Rice-ban - akit Angliában először Sir Laurence Olivier kivételes művészi zsenije keltett életre - Osborne ismét pompás tipust talált mondanivalójának kifejezésére. A szellemes szerkezeti megoldás - a családi képeknek és Archie függöny előtti varietészámainak váltogatása - szuggesztíven fejezi ki a való helyzetet és az ámítást,a Ricecsalád jelképezte rétegek passziv, monoton életét és a talmin csillogó külsőségek között zajló szervezett kábítást t amely lelkesedést, avult hazafias frázis-eszményeket, felhőtlen optimizmust prédikál. Archie alakjában a nagy trouvaille, amely egyben a darab anyagából következő monotóniát is diadalmasan át tudja törni, az, hogy mindkét miliőnek ő a központi alakja; ő az, aki szenved és ő az, aki hazudik (csikorgóan és kétségbeesetten), és rendkívül értelmes ember lévén ennek a kettősségnek pontosan tudatában is van. Olyan George Dillon ő, aki megpróbálta végigcsinálni a kompromisszumot, de nem sikerült; változtatni helyzetén már nem tud és nem is akar, és e sors tragikumát marja a nézőkbe jelképes erővel a két színhely váltogatása.
