Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában
1958) lényegében, bár bizonyos, alaposan indokolt fenntartásokkal, bitet tesz a közösségnek szóló, a nép létkérdéseit feszegető drámairás mellett. "Hogyan élnek az emberek... a házakon belül? Milyen viszonyban állnak egymással, gyermekeikkel, szomszédaikkal és a szemben vagy fölöttük lakókkal? Melyek azok a dolgok, amelyek fontosak számukra, amelyek izgatják, reményekre serkentik vagy aggasztják őket? Milyen nyelvet használnak egymással való érintkezésükben? Mi az értelme számukra a munkájuknak? Mi a fájdalmuk? Mik várakozásaik? Mi mozgatja, mi köti össze, mi szólaltatja meg őket? Hol rejtőzik a gyengeség, a magány? Mi az, amit nem ismernek fel? Miben van erejük?... 1 fi mindezek a szocializmus kérdései." * A fenntartások látszólag jogosultak; Osborne tiltakozik az ellen, hogy "megzenésítse" a Labour Party soron következő kiáltványát, hogy beleszóljon gyakorlati problémák megoldásába. "Senkit nem érdekelhet különösebben személyes hozzájárulásom az olyan problémákhoz, mint hogy miféle házakat kellene épiteni az emberek számára, miféle iskolákba küldjék gyermekeiket vagy miféle nyugdijat kellene biztosítani számukra 19 életük második felében." 7 * Ebben Osborne-nak persze igaza van; de vajon nem bujkál-e már e fenntartásokban is az elkötelezettségtől való félelem? Az utóbb emiitett kérdések ugyanis válaszokat, pozitiv állásfoglalást követelnek; mig a programként felsorakoztatott kérdések, bármennyire izgalmasak is, csupán kérdések, amelyeknek második felük is lenne; a "hogyan élnek?" után a "hogyan éljenek?" következnék. Természetesen kitűnő drámákat lehetne irai annak a válasznak az alapján is, hogy "ne igy!", és Osborne, első, harmonikus abb alkotói periódusában ezt meg is tette. A különös azonban az, hogy dühe, temperamentuma tul szenvedé18. Playwrights on Playwriting» Hill and Wang, New York 1961. 19. I. m.
