Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - b/ Az új angol dráma "klasszikus" naturalizmusa
pangóbb és ellenállóbb konfliktusnak a lehetőségeit bogozzák, és a stabilizáció relativitása, fenyegetettsége,problematikus volta mellett egyforma, ha nem nagyobb súllyal feszegetik az emberi értékekre gyakorolt végzetes hatását; de érthető, hogy könnyebb és pittoreszkebb drámai lehetőségek Ígérkeznek annak a számára, aki megkeresi a legalacsonyabb szint dickensi világát és annak életformáját dobja a színpadra színes szervezetlenségben. Bizonyos dokumentativ-szociográfiai jelentőség ettől a vállalkozástól nem vitatható el, hiszen belföldön és külföldön egyaránt, ékesszólóan, már pusztán a tények nyers erejével is hirdeti: ime, a jóléti államban ilyen is van. De még ezekből a drámákból is kitűnik, hogy a "klaszszikusan" kilátástalan M slum"-problematika Angliában ez idő szerint inkább periférikus jellegű, országon belül is félig-meddig egzotikumszámba megy; amellett az irók által felvonultatott személyek siralmas életkörülményeikért jó részben maguk is felelősek, ha nem is mindig erkölcsileg, de - és ez a szál megint a klasszikus naturalizmushoz vezet vissza - legalább csökkent tudatfokuk, korszerűtlen nomád, csavargó ösztöneik stb. miatt. Sőt, időnként ugy tűnik, mintha az állam maga mást sem óhaj tana, mint kirántani őket ebből a létformából s felemelni őket az általános, uniformizált kisemberi szintre és ez a szándék az ő ellenállásukon buknék meg; márpedig ennek az ellenállásnak értéke igen vitatható. A standardizált szürkeség elleni tiltakozás elvileg valamiféle kritikai mondanivalót is hordozhatna; csakhogy a darabokban ez a lázadás inkább hat a civilizáció elleni kapálódzásnak, a rendszeres életmódtól, a munkától való undornak, valamiféle nomád-cigányszerü irtózásnak a fürdőszoba ellen, ami arra mutat, hogy az iró álláspontja semmiképpen sem megy tul egyfajta romantikus antikapitalizmuson - ismét a klasszikus naturalizmus egyik öröksége! Igy azután a müvek mozgósitó hatása erősen korlátozott, és a tényfeltárás elvitathatatlan
