Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK
hi droit ( A View from the Bridge , 1955) senki nem merte volna "kitchen sink" drámának nevezni. A mai polgári drámatörténészeknek az osztályozás általában súlyos gondot jelent. Idealisztikus, szellemtörténeti izü kategóriáik tovább fokozzák a polgári ideológia amugyis kaotikus állapotát és nyilvánvalóan negativan hathatnak vissza az irók munkásságára. Olyan reprezentatív és nagy felkészültségű tudós is, mint Margret Dietrich, emiitett könyvében három irányzatot különböztet meg a XX. századi drámában: a társadalomkritikai dr*ámát, amelynek alapaffektusa a szándék a világ vagy az emberek megváltoztatására; ide sorolja Shaw-t, Gorkijt, Tolsztojt és Brechtet (egyébként Osborne-t is); ezzel teljesen ellentétesnek itéli a.on drámaírókat, "akik az emberek lelkét akarják feltárni", "a tudatos és a tudatalatti minden folyamatát, hogy ily módon megvilágítsák az életet, megértsék az embert, az egyes embert a maga magányában, valamint viszonyát a Te-hez, a másik emberhez, Istenhez és a világhoz" 1 *; ide sorolja Ibsen munkásságának egy részét, továbbá O'Neillt, Pirandellót, Strindberget stb.; és végül harmadik helyen tárgyalja azokat a költőket, "akik az ember megzavaróan áttekinthetetlen létének kérdése felé p fordul talc" , vagyis például Sartre-t, Hauptmannt, Romain Rolland-t, Kaj Munkot és Montherlant-t. A mai angol drámáról eddig megjelent egyetlen nagyobb szabású monográfia, John Rüssel Taylor már emiitett The Angry Theatreje, ezzel szemben lapos prakticizmusával válik ki. öt csoportban tárgyalja a szerzőket, nevezetesen: a Royal Court Theatre felfedezettjei (Osborne, Simpson, Arden, Jellicoe), Joan Littlewood Theatre Workshopjának szerzői (Behau, Delaney, Kops, Livings), a vidéki színházakban feltűnt irók (Wesker, Campton), a rádiótól és a televíziótól elhódított te1. Margret Dietrich i. m. 16. o. 2. Margret Dietrich i. m. 17. o.
