Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"

konfliktusok a bulvár, az üzleti szándékú szinház színpadain zsúfolódtak össze, a három- és több szög-darabok modern és kevésbé modern változatait kérődzve; és a szenzáció, a diadalmasan hóditó uj irány az abszurd dráma lett, amely a maga problémáit az örök és általános emberi kérdések mezébe öltöztette: az emberi kapcsolatok, a megismerés, az önkifejezés lehetetlensége, az emberi magány, a halálfélelem mint drámai probléma nem állt ellentétben a jóléti államhoz, az osztályok fölötti kapitalizmushoz fűződő illúziókkal. Mig a nyomort vagy a kizsákmányolás különféle formáit festő drámák általában nem kerülhették el vagy a nyilt támadást vagy a polgári kritika különféle taktikai manővereit, a hangsúlyéitolásoktól, átértelmezésektől a művészi kérdések minden egyebet elnyomó boncolásán át a ferditésekig, a nyilt torzításokig, az abszurd drámák problémáit - még akkor is, ha ezek esetleg, többé vagy kevésbé érezhetően, társadalmi implikációkat hordoztak is - könnyűszerrel szentesitették, mint az emberi állapot embertől meg nem változtatható örök tragédiájának kifejezéseit. Hogy ezek az örök tragédiák miért éppen most váltak akuttá, arra kézenfekvő volt az indokolás; a XX. század derekán az emberiséget immár létfenntartási problémák - legalábbis e drámák szülőföldjén, a fejlett tőkés országokban - nem foglalkoztatják, s igy az emberek szeme és lelke szabaddá vált a lét nagy kérdéseinek felmérésére és elfogadására. A Leftyre várva és a Godot-ra várva között eszerint nem husz év, hanem egy világ áll: a társadalmi konfliktusoktól a dráma végre eljuthatott az emberi lét lényegével való szembenézésig. Lefty eljött, ez a kérdés megoldódott; Godot azonban nem jön el soha. És most éppen erre kell felhívni az emberek figyelmét. Magánjellegű (bulvár-) konfliktusok és az általános emberi lét "végső" kérdései: ugy tünt tehát, ez marad a szinház számára. (Az angol dráma tetejébe csak az előbbivel büszkélkedhetett; a saját abszurd hullámát, jellemző