Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

III. KIK ÁLLNAK BRECHT MÖGÖTT?

áll, hogy a dráma anyagából csak a "mitószt" emeljék ki

? és a konfliktust az elvont "jó" és "rossz" síkján keressék, persze koncedálva,hogy Brecht, mint "általában" humanista művész, a "jó" oldalán avatkozik be. (Igaz, másfelől ott vannak Brecht egyértelműen és közvetlenül politikus, antifasiszta drámái ; ezek azonban nehézség nélkül illeszthetők be a polgári esztétika Brecht-képébe - hiszen a fasizmustól szavakban még azok a polgári rendszerek is \ elhatárolják magukat, amelyek eltűrik, vagy éppen elő is segitik a neofasizmus szervezkedését.) Végül, hadd vessünk fel még egy hipotézist: az értelmezések ilyen sokrétűsége talán egyik mutatója Brecht klasszikussá való érésének. A dráma- és színháztörténetben állandóan ismétlődő folyamat a nagy alkotók újra- és átértékelése; s ahogy időben távolodnak azok a konkrét társadalmi-politikai harci kérdések, amelyekben a művész ilyen vagy amolyan formában a maga szavát hallatta, ugy szaporodnak a ki serietek, amelyek teljesítményét csak elvont művészi sikon hajlandók értékelni, vagy, ha erre alkalom kínálkozik, politikailag a maguk hasznára torzitani. Shakespeare, Molière, Schiller utóéletében számtalan példa található e kísérletek meganynyi változatára; és ami az elvont művészi sikon való glorifikálást illeti, Brecht sorsában osztozik például a XX. század nagyjai közül Garcia Lorca is - még hazájában, Franco Spanyolországában is. Kettejükhöz viszonyítva kevesebb számban, de igen tanulságos példákat találhatunk ugyanerre a próbálkozásra a nyugati Gorkij-előadásokban és értékelésekben; sőt, ujabban Majakovszkij esetében is tapasztalhatók a klasszikussá érés ilyen negativ, de szükségszerű kísérőjelenségei. (Nem véletlen, hogy az ilyen asszimiláló kísérleteknek épp a legnagyobbakat vetik alá; a kisebb rangú szocialista irókat szívfájdalom nélkül so- i rolják a "propagandairodalom" kalitkájába.) E tendenciákkal párhuzamosan zajlott mindig is, és zajlik az októberi forradalom óta megsokszorozódott erővel, tudatossággal és művészi gazdagsággal, az ellenkező előjelű folyamat:a - 156 -