Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - g/ Van-e "dühös" színház? Van-e "dühös" közönség?

mikor sikeres produkcióit kénytelen volt a rentabilitás érdekében a West Endre vinni, vállalkozásának tulajdonképpeni célját látta veszendőben. Politikailag sokkal inkább elkötelezett, jellemében pedig rendkívül szenvedélyes és dinamikus egyéniség lévén Ő másképp vonta le a konzekvenciákat: otthagyta a színházat. A távozása körül támadt heves visszhang jól mutatta a nagy hatást, amelyet alakja és munkássága as angol szinházi életre gyakorolt, de jelezte egyben azokat a buktatókat is, amelyekkel egy ilyen tipusu kezdeményezés egy tőkés alapon szervezett szinházi életben szükségképpen jár. A polgári sajtó egy része nem is leplezte karörömét. A"Times

n

szemleirója a jóléti állam ismert ideológiai tételeiből vezette le a kudarcot, megjegyezvén: "Mindenesetre a Theatre Royalben kifejtett működésének ideje egybeesett a munkásosztály szabadidő-fogalmainak megváltozásával, amely folyamat során a music hall divatját kiszorította a televíziós riporter és quiz-játékmester divatja. Ennek következtében azt a fajta színházlátogatót, akinek a Theatre Workshop a kedvét kereste, gyakran kevésbé érdekelte a társadalmi realizmus, mint a társadalmi 28 felkapaszkodás." Ugyanebből az alkalomból egy másik polgári újságíró ügyesen aknázott ki egy hálásnak Ígérkező politikai párhuzamot: "... nem annyira alkotó művész, mint vállalkozó, parancsuralkodó, vezér, telve mindazokkal a total!tariánus hajlamokkal, amelyek oly könnyen kapják el a baloldal embereit - ez a megfelelő leírás Joan Littlewoodról."

6

^*Csak a"New York Times"londoni tudósítója vonta meg igen logikusan és bizonyos következtetésektől sem megrettenve Littlewood váratlan lépésének mérlegét: "A siker a jelen üzleti feltételek között azt jelentette, hogy társulatának legjobb tagjai hónapokon át be voltak zárva a 68. Times 1961. július 15. 69. Guardian 1961. július 10.