Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"

munkásosztály (t. i« a szó klasszikus értelmében vett, harcos és egységes munkásosztály - Sz. Sz. J.), amely részesült a háborús konjunktúra és a háború utáni jóléti törvénykezés valamennyi előnyében. Minden radikális politika primus movense, az éhség, nem volt többé lényeges probléma. Nemsokára helyébe lépett a száguldó fogyasztás és a szervezett mohóság korszaka. Emberek nőttek fel, akiknek számára a Leftyre várva jellegzetesen időszakhoz kötött alkotás ('period-piece') volt, és akiket a háborús hősök egyszerűen untattak... A progressziv szocializmus a század közepe angol munkásosztályának zömére nem alkalmazható... Hogy elnyomott osztályt találjon - a drámának a nyugat-indiai szigetvilág, Írország,vagy a munkanélküliek lényegtelen, marginális rétege felé kell tekintenie..."^* De maga Kenneth Tynan - aki az uj angol dráma dühét oly jogosnak és indokoltnak tartja- sem tudja meglátni az igazi összefüggést a 'prosperity' és a düh között, amikor Brecht Jó embert, keresünk cimü müvének elragadtatott ismertetése során a következő megszorítással él: "Jelen prosperitásunk állapotában ezek a problémák lényegtelennek tűnhetnek. Azonban még mindig kegyetlenül lényegesek a lakott világnak több mint fele számára. A közgazdasági fejtegetéseket a minimálisra akarván szőri tani, csak utalásszerűén emlékezhetünk meg azokról a Magyarországon is lefolyt vitákról, amelyek tisztázták, hogy a munkásosztály elnyomorodása nem egyedüli és kizárólagos mozgatórugója a kapitalizmus megdöntésének. A viták eredményét az egyik szerző igy summázta: "Ha a szocializmus az életszínvonal tekintetében eléri vagy tul is haladja a kapitalizmust, a tőkések létérdekből kénytelenek lesznek engedményeket tenni és jelenősen javulhat a mun9. Laurence Kit chin: Mid-Centufy Drama. Faber and Faber, London 1962, 102., illetve 1Ô9. o. 10. Kenneth Tynan 1. m. 148. o.