Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - g/ Van-e "dühös" színház? Van-e "dühös" közönség?

George Devine színháza kifejezetten és programszerűen az irók színháza akart lenni. Kitűnő, színvonalas előadásban öt esztendő alatt huszonnyolc uj angol szerzőt avattak itt, és a szinház eredeti, kísérletező szellemű munkamódszereiről az elmúlt években rengeteg adat járta be a világsajtót: a vasárnap esti díszlet- és jelmeznélküli bemutatóktól, ahol a fiatal irók kipróbálhatták müvük szinpadi hatását, egészen az iró-szabadjegyrendszerig, amely a dramaturgia által Ígéretesnek itélt szerzők számára állandó belépőt biztosított minden előadásra és próbára.A szinház műsorának összképe mindamellett nem különbözik bármilyen más, világszinvonalat tartó, rangos polgári színháztól. Klasszikus reprizek, Shaw, Ibsen, Csehov mellett Faulkner, Beckett, Ionesco, Genet, Sartre, Williams és Miller műveit mutatták be, határozott profilt nem mutató eklekticizmussal, és ennél még jellemzőbb, hogy az általuk színpadhoz segített uj angol szerzők soraiban ott találjuk egyfelől Osborne-t ós Weskert, másfelől Willis Hallt, továbbá John Ardent, N. F. Simpsont és Ann Jellicoe-t, vagyis a mozgalom lege

lientétesebb törekvésű tagjait. Ez az elfogulatlan, elvi kritériumtól mentes, liberális objektivitás az uj angol dráma legjobb törekvéseinek megizmosodása szempontjából igy is igen hasznos volt és tulajdonképpen megfelelt az egész mozgalom heterogén összetételének. Ugyanakkor a szinház bátran vállalt minden kockázatot, sőt a kísérletezésekkel járó deficiteket is amelyeket rugalmas taktikai megoldásokkal igyekezett semlegesíteni; minőségi szempontból sem volt arisztokratikusán igényes, abból a bölcs elvből kiindulva, hogy a remekmüvek csak mennyiségileg bő és rendszeres drámai termés alapján születhetnek meg. A Royal Court rendkívül fontos és angliai viszonylatban páratlannak nevezhető munkájához az államtól az Arts Councilon át először évi 1000, majd végül 5000 font támogatást kapott (vagyis annyit, amennyi egyetlen egy diszletes, tiz szereplős produkció színpadra