Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - f/ Az abszurd
maga is megmondja: "A három felvonásos darabban szükségképpen sok a felesleges dolog. A színháznak nagyon egyszerű eszmére van szüksége: egyetlen lidércnyomásra,egyszerű, nagyon világos, önmagát bizonyitó fejlődésre." 5 ^*, Martin Esslin pedig kijelenti: "Meglehet, hogy az ilyen alapvető, bár sokoldalú és komplex lelkiállapotok általában könnyebben dolgozhatók fel rövid megállapításokként, egyfelvonásosok, sőt szkeccsek formájában, semmint egész estét been töltő darabokban." * A kabaré műfajától soha nem is voltak idegenek az abszurd szinház eszközei; a bürokráciaellenes szatirikus jelenetektől a nyelvi érintkezés banalitását gúnyoló szkeccsekig rengeteg témában használták fel az abszurditást, éppen mint a szatirikusán torzitó ábrázolás módszerét, de e jelenetek szerzői soha nem léptek fel azzal az igénnyel, hogy az egész világot egyetlen rémületes hivatalként ábrázolják, amelynek főnöke a Sors, vagy hogy a kártyaparti során fecsegő emberek mulatságos nyelvi sablonjait az emberi érintkezés általános és mélységesen sivár lényegének tüntessék fel. Szemléletes példa erre a funkcióváltásra a kihallgatás-motívum alkalmazása két Pinter-müben, a Születésnapi mulatság cimü háromfelvonásosban és a Pályázó ( Applicant . 1961) cimü villanásnyi szkeccsben. A Születésnapi mulatság ban a két pribéknek, Goldbergnek és McCann-nek Stanleyhez, az áldozathoz intézett kérdés-pergőtüze a maga vad értelmetlenségében és könyörtelenségében beleilleszkedik a Stanley elpusztítására irányuló végzetszerű, titokzatos hadjárat tervébe; a Pá lyázó ban a merev és faarcu tisztviselőnő válaszra sem váró kérdészuhataga és kísérletsorozata, amelynek a fizikusnak jelentkező szerencsétlen fiatalembert aláveti, helytálló szatirikus ábrázolását nyújtja a nyugati országokban divatos, pszichoanalitikus módszerekkel dolgozó 59. L'Express I960, január 28. 60. Martin Esslin. I. m. 146. o.
