Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

III. A SZÍNJÁTÉK SZOCIOLÓGIAI SZERKEZETÉHEZ

tot talál erre. Azok az emberek, akik "érzelmeikben gondolkoznak", általában ezt teszik. Ugyanez vonatkozik persze a magasabbrendü érzelmek által diktált gondolatokra is. Persze a gondolkozás kiléphet az érzelmek által adott hullámsávból, átválthat az önálló tudatosság sikjára is. De a legtöbb esetben azt látjuk, hogy az érzelmi beállítottság bizonyos tehetetlenségi nyomatékkal bir, és az emberek csak nehezen, bizonyos szellemi erők igénybevételével tudnak kilépni közvetlen érzelmi reakcióik bűvköréből és elfogulatlan, "objektiv" szemléletmódot kialakítani. Hogy itt ilyen szintkülönbségről van szó, azt jelzi a szóhasználat is: "felülemelkedni", "alantasán gondolkozni" stb. kifejezéseinkben sem csupán a gondolkozásról van szó: érzelmi beállítottságok szintkülönbségéről is. Csakhogy ez a két alapvető érzelmi "sik", a különbségek ellenére is, érdekes "logikai" összefüggésben is áll egymással. A közvetlen érdekek jegyében álló érzelmek és cselekedetek a magasabb rendű érzelmek "tanúskodása" előtt bontakoznak ki: a szubjektív centrikus érzelmek kiváltják a magasabb rendű érzelmeket is, és azok ellenőrző-helyesbitö szerepét is megindítják. Csak a hétköznapi gyakorlatot, a cselekvésben való elfogultságot az jellemzi, hogy az ember nem igen veszi figyelembe ezeket a jelzéseket (pl. lelkiismeretfurdalást, igazságérzetet az objektiv "tényállást" stb. csupán a "háttérből" érezzük át). A cselekvés befejezésekor viszont ez a magasabb rendű érzelmi viszonyulás veszi át a szót. De mindig az a szerkezet, hogy a közvetlen érzelmi reflexek váltják ki a magasabbrendü valóságot felmérő érzéseinket is. A hétköznapi életben is megindul tehát az érzelmek - és velük párhuzamosan a gondolkozás eme mozgása: az ember a valóság törvényeinek fokozatos elsajátítását tanulja meg, és érzi át. Csakhogy az életben ez az érzelmi logika - a