Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

III. A SZÍNJÁTÉK SZOCIOLÓGIAI SZERKEZETÉHEZ

cselekvő érintkezéséből meríti* Marx Írja, hogy az ember a másokkal való azonosság és különbség tudatosításában válik sajátmaga tudatos birtokosává. "Miután (az ember) nem tükörrel jön a világra... először más emberekben tükrözi magát vissza. Péternek az embernek, először Pálra, az emberre mint önmagával egyenlőre kell magát vonatkoztatnia, hogy önmagára mint emberre vonatkoztassa magát." (Marx: A töke, Szikra, 1949. I. köt. 62. o.) A másik embertől való különbség felmérésének és tudatosításának legelemibb eszköze nem a képességek gyermeteg összehasonlítgatása, hanem a közös szituációkban való cselekvő válaszok különbségének lemérése* Két ember azonos helyzetben különbözőképpen reagál a szituáció követelményeire: pl. egy ház be omlásánál az egyik ijedten elfut, a másik segit a szerencsétleneken. Itt mind a két - vagy akár több - ember cselekvő félként szerepel, s ugyanakkor egymást figyelve mint szemlélők is szerepelnek. S tul azon a szerepen, hogy az ottmaradók erkölcsi nyomást gyakorolnak az elfutóra, esetleg visszatérésre kényszerítik azt, még más hatása is van a differenciálódó válaszoknak. Az egyes emberek önmagukban is fel tudják mérni saját képességeiket, mint a másoktól való elkülönülésük emberi tartalmát. A cselekvésekkel párhuzamosan futó szemlélődésben az ember önmagát is látja - a többieken mérve, azokhoz hasonlítva. Persze ilyen helyzetek és cselekvő válaszok nemcsak pozitiv értelemben tudatosítják az emberrel saját magát, hanem hibáira, fogyatékosságaira is ilyen cselekvő viszonyokban ébred rá. Hosszú ideig hiheti az ember, hogy bátor, és gerinces, mig egy veszélyekkel terhes szituációban kiderül, egyénisége csak rokonszenvezni tud a bátrakkal, cselekvésben már képtelen ezt meg is valósítani. Más szóval az ember önmagáról alkotott kéne Is a másokkal való szembenállásban válik "objektív" tükörképpé.