Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)
BEVEZETÉS
materializmusrólt itt született meg először a tudományos szociológia.Ezt a marxista alapállást szeretnénk megtartani fejtegetéseink során,mikor néhány más tudományág vívmányaira is támaszkodunk - futólag: az antropológia, az etnográfia, vagy a filozófiatörténet problémáira is kitérünk,hogy dobbantódeszkaként használjuk őket a mi kérdéseinkhez. Hogy ez mennyire sikerült, azt nyilván az olvasónak kell eldöntenie. Persze ez az irás nem tagadhatja le az esszé jellegét: csupán kisérlet és méghozzá meglehetősen szűkösen körülirt területen. A további munka feladatait viszont számomra jól kijelölte: elsősorban egy színházi dramaturgia kidolgozásának szükségességét, valamint egy részletesebb nézőtéri-közönségben pszihológiai analizist. Ehhez csatlakozna egy elmélyültebb színházi izlésvizsgálat: az esztétikai igények és a szórakozási szükségletek ütközésének és harmóniájának szerkezete hogyan is áll a színházon belül. De - mondom ezek csak tervek. E kis könyv csupán ezekbe az irányokba adott inditást számomra, s ennyiben - magánügy. Visszatérve az esszé jellegre: ilyen kiforratlan tudományágban, mint a szinházelmélet, különösen szeretem a gondolatok szabadabb, kötetlenebb előadásmódját, vállalva a vele járó veszélyeket is. ügy gondolom, jobban szolgálja az előmunkálatok ügyét, mint egy túlságosan részletekbe menő nehézkes filológiai apparátussal mozgó mély rétegű elemzőmunka. S titkon azt is remélem, hogy az esszé legvonzóbb tulajdonságát is sikerült talán megközelítenem: a gondolatébresztést, melyet sokszor a tévedések jobban el tudnak végezni, mint a találó, de túlságosan "kész" gondolatok. De ez már védekezés, ami - kész irásmü esetén - meglntcsak magánügy. 1963. június