Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)
I. A DRÁMÁRÓL
is tudatosítják önmagukban törekvéseik ellentmondásait ez csak kívülről, a szituáció objektiv felmérése alapján, a szemlélődő néző pozíciójából lehetséges. Ezért elhibázott az a gyakorlat, mely a sematizmus - és neosematizmus - drámáit jellemezte, hogy a cselekvő alakok mondják el a darab eszmei -tartalmát. Ennek az eszmei lényegnek a néző tudatában, érzelmeiben kell kicsapódnia , sőt az alakokban esetleg nem is fogalmazódik meg a cselekménynek egy ilyen összefoglalása; annyira tevékeny részesei annak, hogy a cselekmény előbb vázolt objektivitását, társadalmi konklúzióit, felhangjait - nem tudják "kívülről" látni. Erre csupán a néző képes. Bár a jelentős drámák nagy részében a hős maga is összefoglalja, tudatosan "lereagálja" és kifejeli helyzetét, konfliktusát, de ez a "tudatosság" legtöbbször a "hamis tudat" világát jelenti: a hős illúzióinak, a helyzet egyoldalúságának, vagy saját világnézete torzításának foglya. Igy aztán - legtöbbször - a nézőt kötelezi a dráma, hogy ezt a konklúziót levonja. Ezekkel a kérdésekkel részletesen fogunk foglalkozni részint a cselekvő hős és a szemlélő néző ellentétének szociológiai természetű problémáinál, részint az érzelmek logikájáról szóló fejezetben. Most csak annyit emeljünk ki, hogy a drámai cselekmény esztétikai szerkezetében már benne van, tőle elválaszthatatlanul a nézőtéri hatás. Mondhatnám azt is, hogy a konfliktus nem tud objektiv értékeiben kibontakozni - a néző nélkül. Nincs, aki összefoglalja, "megértse", általánosságában átfogja. A hős, a szituáció és a néző háromszöge implicite magában foglalja a szinház drámán túlmutató esztétikai kérdéseit is. Persze meg is fordíthatnám a kérdésfeltevést: a szinház adja a drámai felépítés, cselekmónyvezetés olyan szerkezeti követelményeit, hogy abban - már az "irodalmi formában" - benne legyen, potenciálisan szerephez jusson a néző is. A viszony megfordítható, mert az eredet közös. Ami számunkra most lényeges, az csupán annyi, hogy a dráma olyan erőteret va-
