Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

DIALÓGUS A MEGTÉVESZTÉSRŐL

Phaidrosz: Nos, Szókratész, a megtévesztéstől mégsem szabadaltunk meg. De most mór kezdem sejteni, mire is akarsz rávenni: a darab, a játszott tragédia igazsága - eljátszás előtt - még csak elvont igazság. Több nyelve is van, bármelyiken megszólalhat, s noha ugyanazt mondaná, mégis más és más értelemmel tenné ezt.Igy tehát a játék előtt, sok minden lakik benne - egymás mellett. Oidipusz a tirannos éppúgy, mint Oidipusz a morál keresője, és mint az emberiség bánata, a sors üldözöttje stb. De mikor játszani kezdik - már csak egy értelme lehet, az amelyik a kor emberének, a nézőtér polgárainak leginkább megfelel, mely az ő gondjait fejezi ki. Persze csak akkor, ha jól játszanak azok a színészek - ugye Chriszipposz? Szókratész: S ha visszatekintesz, Phaidrosz Oidipusz előadásainak sorára, akkor nemcsak egy szép tragédia különböző variációit látod, hanem egy nép történetét is: hogyan látja önmagát egy darab tükrében. À játék olyan tükör, melyben a komolyság a foncsor - tehát láthatatlan, s ami látható az az ember, maszk és koturnus nélkül. De ehhez a maszk nélküli bemutatkozáshoz maszkot kell ölteni. Phaidrosz: Újra csak rébuszokhan szólsz, s már elfáradtam tőlük. Jobb ha búcsúzunk.