Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

DIALÓGUS A MEGTÉVESZTÉSRŐL

Szókratész

I Tárj még egy percre Phaidrosz. Ha már elkezdtük, fejeszük is he csevegésünk. Szóval te abban látod ennek a tragédiának igazságát, hogy aki erényes akar lenni, annak önmagával szemben is könyörtelennek kell lennie. Jól értettelek? Phaidrosz i Egyszerűen megfogalmazva, valóban igy gondoltam. Szókratész: Nos, barátod, ISzókratész, az epidaurossi színházban, néhány évvel ezelőtt,látta ugyancsak Oidipuazt. S tudod mit mesélt nekem róla? Hogy milyen nehés is a sorsa egy tirannusnak, hogy az államfő mennyire egyedül van sorsával, hogy a jó kormányzás politikája mennyire szemben áll az egyéni élet adminisztrálásával. Aztán még régebben,az ón öreg barátom, Erit

on mesélte Oidipusz egy másik arcát: a végzettel való szembekötösdis birkózás borzalmait. Mit gondolsz, melyiknek a három közül,volt igaza? Mindhárman mást láttak, mást ismertek fel. Kinek van hát igaza? Phaidrosz: Nem értem Szókratész, hiszen oly egyértelműen csupán arról van itt szó, amit én neked elmondtam. Ilyen értelmezésekre, mint amiket te emiitesz, nem is tudok gondolni. Hogy lehetséges ez? ChriszipposzI Naiv gyerek vagy te PhaidroszI Hát a színházban egyszer igy, egyszer ugy adjuk elő a darabot ,aszerint,hogy milyen a politikai fuvallat.Iszokrátész olyan előadást látott,melyet a tirannus tiszteletére rendeztek, Kriton pedig egy meggárgyult filozófus-államfő rigolyáit tiszteletben tartó előadásról mesélt. Ezért különböztek elbeszéléseik.