Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - VII. Az indiai kathakali

e/ A Krishna atta

mból, a Krishna életéről szélé, nyolc napig tárté, szanszkrit szövegű játékból, amelyet ugyan csak 1650 körül Írtak le, de már azelőtt legalább kétszáz éven át gyakorlatban volt s amelyből a külön énekes, külön táncos szereplők hagyományát vette át /azt a játékot egyébként csak évente egyszer, a Krishna-ünnep alkalmából játszották el/; f/ és a Raman atta

mból« amely lényegében a kathakali közvetlen elődje. A XVII. század második felében egy legenda szerint az egyik kis fejedelem kölcsönkérte a szomszéd Krishna-attam együttest, de nem kapta meg és erre eaját kezdeményezésből uj játékot alkotott. Ez más hősi témákkal is kiegészítve, mint kathakali vált ismertté. Nyelve a ezankszkritizált malayalam, a keralai népnyelv. Ettől kezdve különböző uralkodók, rádzsák patronátusa alatt fejlődik ki. A XIX. század közepén, amikor az angol gyarmatosítók hatása egyre pusztitóbban nyilatkozott meg a kulturális területen is, a kathakali hanyatlani kezdett, ügy látszott, hogy teljesen eltűnik. Az 1920 körül kibontakozó nemzeti függetlenségi mozgalmakkal kapcsolatban,velük egyidőben és össze ie kapcsolva azonban erőteljes törekvések indultak e szinjátéktipus újjáélesztésére is. Egy Mahakavi Vall

athol Narayana Menőn nevü lelkes költő nagy agitációt kezdett mellette és hogy az anyagi alapot is megteremtse számára, nemzeti lottójátékot engedélyeztetett. Ennek a nyereségéből támogatta azután a színjáték újjáélesztésére kezdett és nagy sikerrel végződő kísérleteket. Ma már több százra megy a képzett kathakali táncosok száma, iskolák és színházak nyíltak a technika elsajátítására és éltetésére. - 80 -