Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - V. A commedia dell'arte

7. A Játékos. Már a szűkebb értelemben vett commedla dell'arte megjelenése előtt, a XVI. század első évtizedeiben is találkozunk Olaszországban félhivatáeos csoportokkal, vagy egyes hires buffókkal,akik a megélhetés kedvéért, vagy /elismert magas színvonalú szórakoztató miivészetük miatt/ meghívásra az orezágot járták. Ugyanilyen csoportok, még mindig nem egészen ebbe a játéktipueba tartozó teljesítményeikkel, a század első felében külföldre is, igy elsősorban Dél-Bajorországba, Franciaországba, is eljutottak. Az első társulatok tagjai igy lényegében három társadalmi rétegből tevődtek össze: régi buffók voltak, vagy műkedvelő kézművesek, illetve a kialakulóban levő burzsoázia alacsonyabb helyzetű /néha értelmiségi jellegű/ tagjai. Az első "kollektiv szerződést" Maffeo dei Re együttese kötötte 1545-ben. Mellette egy bizonyos Marcantonio csoportja működik a legrendszeresebben /1550-ből, 1564-ből és 1567-ből van róluk adat/. Az egységes művészi szervezetek tehát igy a XVI. század hatvanas éveitől kezdve jelennek meg, hogy hírneves, állandó Jellegű, társulatokká épüljenek ki. A százéves virágzás leghíresebb /egyenként 9-12 tagból álló/ együttesei az alábbiak voltak: Gelosi 1568-1603 Desioei 1581-1599 Confident! 1574-1639 Uniti 1578-1640 Accesi 1590-1609 /?/ Fedeli 1601-1652 As egységes elnevezés természetesen nem jelentette a társulatok mindenkori azonos összetételét; egy-egy nagy egyéniség körül, vagy ogy-egy házaspár körül változó tagság gyűlt össze. Már ez az utóbbi tény is jelzi, hogy ebben a színjátéktípusban kezdettől fogva nők is vehettek részt /egyetlen kivételes Bzereptipus Francheschlna volt, melyet, legalábbis az első időben, férfi játszott/. A nők részvétele az együttesekben persze a legkülönbözőbb, szakmai és sze- 53 -