Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - V. A commedia dell'arte

V. A commedia dell

»arte 1.

_Az adott időszak. A vonatkozó első híradások a XVI. század közepéről származnak, az utolsók - még működő társulatokról - pedig a XVIII. század végéről, A töhb mint kétszáz éves időszaknak azonban csak az első fele számit virágkornak: az 1550 és 1650 közti "nagy század". 2. Az_adott_t4rsa<|alom. Az olasz félsziget politikai szót szakítottsága gazdasági hanyatlásban is megmutatkozott. A késő reneszánsz erőteljes, alkotó humanista világát a feudális reakció ós az ellenreformáció váltotta fel. Minden külön kis állam, élén a római egyházi állammal, klilön abszolutisztikus életet élt. A belső ellenállás hiánya külföldi hódítók számára tette kedvezővé a talajt és hosszas francia-spanyol háborúskodások után az 1559-es CateauCambrósis-i béke az utóbbi számára hozta meg szinte az sgéez ország felett a hegemóhiát. Talán csak a velencei köztársaság volt egy ideig szerencsés kivétel. A XVIII.század elejéig /1714-ig/ tartó spanyol uralmat a pápaság is támogatta, mert legerősebb támaszát érezte bennük. 3. A játékalkalom

A A kezdeti időkben az egyházi ós viLági ünnepeken való, szórakoztató jellegű, fellépés) csaláii ünnepekkel kapcsolatban /fejedelmi esküvő/ felkérésre történt játék; uralkodók általi meghívásra törtónt bemutató /a francia király, a pápa stb./. Ezek mellett az alkalmi formák mellett a kisebb vándortársulatok rendszeresen látogatták a különböző kis városokat, falvakat. A fennmaradt dátumok arra vallanak, hogy 1600-ig főként vasárnaponként /néha szombaton/, 1600 után a szombat, vasárnap mellett szerdánként is, még később, ha nem is rendszeresen, de hét- 51 -