Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - III. A Fastnacht spiel

a/ a házaknál összegyűlt polgárcsaládok tagjai; b/ céhösszejövetelek résztvevői; c/ patrícius szervezetek tagjai; d/ piaci nézők /vendégjátékok esetében/ e/ egy fennmaradt adat szerint a játék "vorhin etlichen fürstn und reichstetten..." is folyt; f/ fizető közönség. Itt említjük meg, hogy a játékok előadását a városi tanácsnak engedélyeznie kellett; a vonatkozó tilalmakat /pénzgyüjtés, egyházkritika stb. ellen/ is ők adták ki. 14. A Játék előzményei,, _eredet,_ ut£dai

A A kutatók a Fastnachtspiel eredetét több oldalról kívánják levezetni. Kétségtelen,hogy a kereszténység felvétele előtti kultikusmimikus és a germán néptörzsekre jellemző szokáshagyományból sok vonás került át bele, elsősorban a Frau Perchta Frau Holle tiszteletére rendezett felvonulásokból. Kétségtelen az is, hogy már igen korán jelentkezett a társadalmi differenciálódás is:a "schöne Perchten" körbe tartozó maszkok a ranglétrán feljebb állók számára sajátítódtak ki, a "schiache Perchten" pedig az alacsonyabb néposztályok, köztük az épphogy erősödni kezdő kéziparos réteg fiataljainak számára maradtak meg. Ugyanilyen osztódás történt egy a Fastnachtspiellel szintén rokonságot tartó nürnbergi szokás, a Schembartlauf esetében is: hiába kapták meg a városi tanácshoz hü hentesek már 1348-ban a szokás gyakorlásának jogát egy iparoslázadás után, nemsokkal később ezt a jogot a tehetősebb patriciusifjak megvásárolták tőlük, és számukra csak a "Wilder Mann" megszemélyesítése maradt meg. A "schiache Perchten"-nel azonban együttjárt a "Rügerecht" is, a kritika gyakorlati lehetősége, majd ennek mesében összefogott, cselekménysorban jelentkező változata, a Fastnacht spiel. Ahol a szokás teljes egészében a patríciusok kezében maradt /Lübeck, Basel/, ott a szociálkritikai téma helyett a moralizáló-allegorikus-mitológiai tárgyválasztás került az előtérbe. 40