Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - II. Az atellana

Pomponius Bono

niensis Adelphi Aeditumnus Agamemnon suppositus Agricola Aleones Aruspex Asina Ariadne Armorum iudicium At

alanta Bucco adoptatus Bucco auctoratus Gape

11a Campani Decuma fullonis Ergastilus Galli transalpin! Hirnea Pappi Lar familiaxi s Maccus Macci gemini Maccus miles Macci priores Maccus sequester Maccus virgo Marsyas Medicus Nuptias Pappus agricola Pappus praeteritus Philosophia Pictores Piscatores Prostibulum Satira Sponsa Pappi Syri Sysiphus Verres aegrotus Cn. NOVJLUS Agricola Andromache Asin(i)us Buhulcus Cerdo Buccula (Bucculus) Colax Duo Doss

enni Fullones Gemini Hetaera Hercules coactor Macci Maccus caupo Maccus exul Mortis et vitae iudicium Pappus praeteritus Phoeni ssae Sanniones Vindemiat ore s Virgo pregnáns 10. Jellemek_és alakok^. Már a cimek alapján is következtethető sajátossága az atellanának, hogy szereplőinek három tipusa van (állandó figurák, parodizált mitológiai alakok és a hétköznapi élet egyszerű, alacsony sorsú emberei) s hogy ezek közül az állandó figurák, bizonyos sajátos színháztörténeti nevezetességre tettek szert. Ezek az un. "tipi fissi", a iögzitett jellemek első európai képviselői. Szánnazásilag két részre oszthatók. - 28 -