Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

B. SZINJÁTÉKTÍPUSOK ÉLETE ÉS ELMÉLETE - 1. A változás törvényszerűsége

B/ SZINJÁTÉKTIPUSOK ÉLETE ÉS ELMÉLETE 1. A változáe törvényszerűsége Amikor "szinjátéktipust" emlegetünk, olyankor szinte egéezen terméezeteeen merül fel valamilyen meghatározott alakzat képe, ügy érezzük - és ezt az érzésünket a különböző dramaturgiai tankönyvek, régebbi fogalmazáeu színház- éa drámatörténeti kézikönyvek még csak megerőeitik hogy egy-egy ilyen szinjátóktipue valami pontosan kcrülirt, félreérthetetlen ée eltéveszthetetlen valami; olyan jelenség, amely egyezer e mindenkorra rögzitett jellemző jegyekkel bir, sőt, amely nélkül lehetetlen volna tájékozódni. És ha elolvasunk a színházi élet mindennapoe gyakorlatában fogant tanulmányokat, kritikákat, amelyek "műfaji" jegyeket kérnek számon egy-egy bemutató alkalmával»amelyek a besorolás igényével lépnek fel, vagy éppen elmarasztaló Ítéletet hoznak, mert egy ezinpadi alkotás nem teljesítette a kritikus által a szóban forgó ezinjátók típusra kötelezőnek vélt feltételeket - megint csak arra kell gondolnunk, hogy a tipus megjelölése ée egyértelmű használata mindennapos és szükeégszerü dolog. De még olyan formában is találkozunk ezzel az igénnyel, hogy a színházművészet iránt érdeklődő, a maga számára szórakozást ós művészi élményt kereső nagyközönség is éppen az ilyen megjelölések alapján /tragédia, balett, 6zinmü, operett stb,/ választ és dönt estéről estére. Köztudomású például, hogy az elmúlt évtizedekben /ós természetesen ma is/ még a színházi elmélet által "daljáték"-nak nevezett müvek plakátján le többnyire az "operett"nagyoperett" megjelölést lehetett olveeni, egyszerűen azért. - 100 -