Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - X. A musical

c/ az európai operettek, vigoperák és opéra bouffe-ok huszadik század eleji erőteljes befolyása; d/ George M. Cohan "nemzeti" jellegű "musical comedy"jei az uj század eleő évtizedében; e/ az extravaganzákból továbbfejlődött revue; annak "lueh" - látványos -, és "intimate" - kisebbméretü, inkább a cselekményre súlyt helyező, gyakran társadalomkritikai szatírába hajló formája; f/ az 1915-től kezdve népszerűségre szert tevő "intimate musical", amelynek jelszava a "realism-Americanism" volt s amely eleőizben alkalmazott a zenés vígjáték keretein belül betétek helyett drámai funkciójú zeneszámokat; g/ Oscar Hämmerstein II. első olyan müve, melyet "musical play"-nek,tehát "zenés darabnak" nevezett: az 1924-es nálunk csak leghíresebb számáról, az "Indián szerelmi dal"ról ismert Rose Mari

e: h/ az első olyan "mueical play", amely témájául életrajzot, ezúttal Villonét választotta, az 19^5-ös The Vagabond Kin

g /mint a Rose Marie, ez is Priml muzsikájával/. i/ a népdalszerü hangvételt először megcsenditő Jerome Kern "musical comedy", az 1927-ben bemutatott nagysikerű Show Boa

t

, benne a valóban népdallá vált Ol» Man River-rel; j/ a nagy gazdasági váleág éveiben erősen balra tolódó és nyiltan társadalomkritikai éllel szatirizáló müvek, mint amilyen Gershwin - George S. Kaufman Strike Up the Bana

j

e /1930/, ugyanennek a szerzőpárnak az Of Thee I Sing

j

e /l.;31/, Rodgers - Kaufman ós Moss Hart I'd Rather Be Rlght- je /1940/. Ez az utóbbi egyébként megtörte a heppiendes tradíciót és ezzel is utat mutatott a későbbi musicalek hasonló tendenciáihoz; k/ Gershwin Porgy and Bes

sje,amely ugyan operai szintre emelkedett, de az addigi eredmények nagyrészét első Ízben összegezte; 1/ Egy "mueical drama", a The Cradle Will Roc

k /1938/, amely szintén politikai szatira volt erőa szociális tarta- 100 -