Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A pozitív hős konfliktusa
nagyon plasztikusan ábrázolni. És különös módon, bár a*, alakok érdekesek, hitelesek, Íróiak, ezinpadon mégsem tudnak magukkal ragadni. Állítólag Hevesi Sándor mondta egy Írónak: "Érdekes ember sok van, kérem, érdekes szinpadi történet kevés." És az érdekes szinpadi történet feltétele a drámai helyzet. Színházi emberek, rendezők, színészek, jól tudják, hogy színpadon úgyszólván mindent el lehet mondani és a legérdekesebbé lehet tenni a legunalmasabb párbeszédet is - ha az Író megtalálja hozzá a megfelelő helyzetet. Ha a forradalom egyik katonája az utcai harcok végén bajtársával mintegy pihenőképpen néhány percre betér szeretője, jegyese, közeli lakásába, ott leülnek és elkezdenek beszélgetni mindenféléről, hogy hogyan ugrott meg előlük egy arisztokrata, hogy a katona milyen féltékeny, hogy milyen jó volna jól megmosakodni, de nincs rá idő és a többi, ez bizony színpadon sokáig nem túlságosan érdekes, mégha a párbeszédek ötletesek és az alakok plasztikusak is. De ha mindez olyankor történik, amikor a katona szeretője az elmenekült uraságot a szomszéd szobában rejtegeti,ahol ráadásul a mosakodáshoz szükséges holmik vannak, mindez izgalmassá válik. Sardou, aki nagyon jól értette a mesterségét, ezt az alapjóban primitiv, legalább is ősi helyzetet a Szó kimondó asszonyság első felvonáséban teremti és máris könynyü a dolga. Ezért az igazán jó drámai alaphelyzet mindig az, amelyben a szemben álló felek összeütközése az adott hősök jellemének és az adott helyzetnek következtében szükségképpen bekövetkezik. A jó drámai alaphelyzet - a szó nem politikai,hanem dialektikus értelmében - mindig antagonisztikus ellentéteket feszit meg. Drámához értő embernek nem újság, hogy a jó dráma nem szokott az elején kezdődni. Itt nemcsak a horatiusi "in médias res" követeléséről van szó, hanem arról is, hogy jó drámai helyzet nélkül a dráma nem szükségképpen bonyolódik, hanem az iró önkénye szerint. Vagyis nem a hősök kénytelenek továbbvinni a konfliktust, hanem az iró. A jó drámában amikor a függöny felmegy, addigra már egy drámán tul vagyunk és olyan a helyzet, hogy a
