Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A pozitív hős konfliktusa
aem tartotta valami fontosnak komédiáiban a szerelmesek alakját kidolgozni, nagyrészt egyformák és csak éppen az a funkciójuk, hogy az 5 boldogságukért folyik a küzdelem, lehetetlen nem tenni fel a kérdést, hogy van az, hogy Molière szerelmesei ennek ellenére mindig vonzók és sohasem unalmasak? Ha egyszerűen megállapítjuk, hogy Molière sokkal jobb iró, mint Csiky, igazat mondunk, de nem lettünk okosabbak. Ha azonban megnézzük, hogy hozza szinre a szerelmeseit Csiky és hogyan Molière, mindjárt feltűnik a különbség, A pro letárok első két felvonásában Darvas és Irén - róluk beszél Gyulai is - nagyon tiszteletreméltóén, szeretik egymást, egyforma a gondolkodásuk, szerelmük, sóhajtoznak egymásért, sajnálják egymást, meghallgatják egymást. Molière a szerelmeseit - mondjuk Az úrhatnám polgár ban a két szerelmespárt, az urakat is, a szolgákat is - szakadatlan csatában lépteti szinre. "Takarodj a szemem elől, te csaló!" "Te vipera, te! Hordd el magad, hitvány!" Ilyen üdvözlések vezetik be a jelenetet. Aztán számtalan mulatságos változáson keresztül szakadatlanul folyik a harc egy teljesen mondvacsinált Ürügyön. Mikor a szerelmes férfiak magukra maradnak, eddig teljesen egyetértettek, most köztük is kezdődik a nézeteltérés. Vagy a Fösvéay ben. A darab a két szerelmes párbeszédével kezdődik, amelyben Valér azért van harcban Elizzel, mert a lány nem hisz neki, nem bizik benne. Azután megbékélnek, majdnem BZÓszerint ugyanazzal a mondattal, amellyel Az úrhatnám polgár szerelmesei. ("De könnyű hinni annak, akit szeretünk!"). Később a Fösvény másik szerelmespárja, Marianna és Cléante is ugyanúgy vitázik a tennivalók felett. Pedig egyébként - főleg a szerelemben - akár Csiky alakjai - teljesen egyetértenek. De Molière-nél a drámában mindenről esik szó, csak arról nem, amiben egyek, és ha szerelmükről vallanak, azt csak azért, hogy - szerelmes ellenfelükével ellenkező - álláspontjukat indokolják. A drámában csak az él, ami harcol. Ezt Molière jól tudta. Érdekes stúdium volna ebból a szempontból végigtanulmányozni a monológ drámai helyzetét és történetét. Eléggé közismert a
