Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

"Színpadi formabontás"

nivaló irányában hat, csak szinpadi hatás marad ée nincs létjogosultsága az előadásban. Hadd mondjak rá egy példát. Láttam egy Az úrhatnám polgár előadást, amelynek egyik nagy jelenete az a vacsora, amelyet a főnemesekhez dörgölőzdő Jourdain ur ad egy gróf és egy grófnő tiszteletére. Az előadáson a vacsora molière-i vidámsággal folyt és a közönség dőlt a kacagástól. Ami ezt előidézte, mégsem Molière szellemében történt, és mégcsak nem is az "olcsó" hatásoktól lettem bánatos. Az történt ugyanis, hogy a Jourdain urat játsző szinész az előkelő vacsorán a zsebéből húzogatta elő az evőeszközöket, kézzel nyúlt a grófnő tányérjába stb. Holott Jourdain ur,aki minden áron előkelőnek akart látszani, e célból vivó mestert, nyelvész-filozófust, táncmestert tartott, azon a vacsorán valószínűleg igyekezett még a vizet is késsel-villával enni. A jelenetnek Jourdain ur urhatnámságát,nem bugrisságát kellett volna nevetségessé tenni. Vagy hogy a magunk háza előtt seperjek, hadd mondjak egy szcenikai példát a mi színházunkból. Az én családom cimü De Pilippo-darab "modern" díszlete amerikalas, tarka, aszimmetrikus jellegével, szellemesen fantasztikus falaival (spárga!), nagy tapsot kapott minden este. De a darab arról szól, hogy egy becsületes, konzervatív olasz polgár házába a fiatalokon keresztül hogy tör be az amerikanizmus. Ebbe az otthonba azonban az amerikanizmusnak nem kellett kívülről betörnie, ebben az otthon volt. A szinpadi forma tehát csak akkor van helyén, ha a dráma mondanivalóját szolgálja. Másképpen nem. és ha ezzel a törekvéssel a színpadon valaki elvileg szemben áll, akkor jelentkezik a formalizmus. Mindezt olyan természetesnek tartom, hogy igazán csak a gyengébbek kedvéért mondtam el. Együtt a vonatban Tudom, hogy a színpadot és a színházat mennyire kell óvni a sznobok és dilettánsok befolyásától. Hogy mondja Schiller? "A dilettáns a homályosat mélynek veszi, a zabo-