Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Színházi munkánk állami vezetése

Sokszor elmondták és leirták már, hogy színházaink összességükben, különösen ha a vidéki színházakat is tekintetbe Tesszük,az államosités óta jelentős fejlődéssel büszkélkedhetnek. A színházi munka kulturális életünk egyik legsikeresebb területének mondható. Ezeknek az eredményeknek létrejöttében természetesen szerepe van az állami vezetésnek is. Itt nem csupán azoknak az alapvető feltételeknek megteremtésére gondolok, amiket a népi állam kivivása egész uj életünk és uj művelődésünk számára jelent, hanem arra a közvetlen, elsősorban minisztériumi irányításra,amely ezeknek a feltételeknek kihasználásához segíti a színházakat. Nézetem szerint ennek az irányitásnak legfőbb pozitívuma, hogy a színházakat egyre magasabb eszmei, művészi színvonal elérésére szorította. Ez a fáradozás, mint azt a magéval sodró, magas színvonalú előadások sora, a vidéki színházak ugrásszerű művészi felemelkedése és az elmúlt évad telt széksorai tanúsítják, nagyon is eredményesnek mondható. Meglepő módon azonban ez a siker színházi területünk állami vezetésének nem szerzett népszerűséget. Igazgatónak lenni egy állami színházban nem népszerű feladat. As igazgat® az, aki nem ad megfelelő szerepet, az igazgató az, aki ttem elteli fel a fizetést, az igazgató az, aki gyenge darabokat hoz, aki rossz rendezőt szerződtet stb* De ha a színházban siker van, vagy éppen sikerek vannak, akkor nincs semmi baj, akkor a legrosszabb igazgarié- ,1s népszerű, hiszen jó színházat csinál. A színházak állami vezetése azonban - ellentétben a sikerektől megszépülő színigazgatóval - általánosságban nagyon népszerűtlen, a színházaknak szép szám-