Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

"Színpadi formabontás"

don, zárt jelenetekkel stb.)

r az azonos tartalom ellenére. Ml a Piscator-féle elképzelésben játszuk, narrátorral, néhol stilizáltán, jelzésekkel minden kulissza nélkül (bár egyik kritikus azt irta, hogy a kulisszák szürkék). Egy másik kritikus elragadtatva jegyezte meg. hogy ez a dramatizálás éppen olyan, mint ahogy Ohlopkov szerette volna bemutatni a Háború és béké

t. Nem tudtam nem mosolyogni ezen, mert Ohlopkov leírja, hogy ő egészen másképpen akarta (és akarja) megcsinálni a színpadon Tolsztoj remekét, ő egy sajátos körszinpadot tervez, amelyben az intim jellegű jeleneteket, meg a tömegjeleneteket is le tudja játszani. (A mi dramatizálásunkban nincs körszinpad és nincsenek tömegjelenetek.) Vagyis ugyanaz a tartalom három különféle formai megoldást is engedélyez. A tartalom amelynek a formával szemben elsődleges és meghatározó szerepe van, nem ilyen mechanikusan .határozza meg tehát a formát, hiszen ha igy volna, hogyan tudná a Mesterdalnokok

ban Beckmesser "ugy" elénekelni Walter dalát? Vagy hogy a színháznál maradjunk, s szocialista tartalmat miért csupán a polgári színház formái között lehetne megvalósítani? Bgyén, egyéniség, munka, műalkotás... Nos hét akkor milyen tényezők befolyásolják a mü formájának kialakulását? Menjünk sorban. Világos, hogy a szinházi forma kialakítására befolyása van a művészi egyéniségnek is. Ezzel azonban rövidebben szeretnék végezni, mert a fontosabbat a végére hagyom. A művészet minden alkotás között a legegyénibb. Mindenféle munka elvégzésében szerepet játszik a munka elvégzőjének egyénisége. Egy kormánylapét-kapcsoló összeállításában is ezerepe van a műszerész öntudatának, munkaszeretetének, vagy a munkahely nem szeretetének, világnézetének, erkölcsi érzékének, felelősségtudatának, józanságának vagy italos természetének, képességének, (ami ugyancsak az egyé-