Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A gyűlölet iskolája
lelt: "Igen! Mi gyűlöljük a zsarnokot!" Jól sejtettem, hogy valahol itt van a probléma egyik gyújtópontja. Ne foglalkozzunk most a többi lehetséges okkal, a művészi egyéniséggel, a különböző hatásokkal, de nem lehet véletlen, hogy a fiatal rendező válasza találkozik egy ugyanigy szimplifikáló III. Richárd-előadással, amelynek színháztörténeti elődje egy olyan előadás, amelynek Richárdja, Egressy a későbbi nagy népfelkelő szinész, Kossuth kisérője, a szabadságharc kormánybiztosa, a gerillavezér, a zsarnok-üldöste emigráns; az előadás pártfogója pedig az a Petőfi, aki nem szorul jelzőre. Uj müvésznevelésünk érdeme és - nemcsak Kazimir esetében - Major érdeme is, hogy annyi fiatal művészünk van, aki gyűlöli a zsarnokokat. Az is helyes, ha nemcsak a privát ós társadalmi életünkben, hanem a művészi munkában is érvényesül a zsarnokság gyűlölete. De hogyan történjék oz? Hadd mondjam meg nyiltan mindjárt az elején: ne igy. Irodalmi eszközökkel soha nem lehet a társadalmi igazságot kideriteni - állit ja Somerset Maugham valahol a "Summing Up"-ban. Azt fejtegeti, hogy az iró annak az ügynek, amelyet el akar Ítélni, ellenszenvessé szokta tenni a képviselőjét és ezzel próbálja az olvasóban ellenszenvessé tenni az ügyet, de csak embereket kompromittálhat, az ügyet nem, hiszen egy másik iró, az ellenkező oldalról irhát egy olyan müvet, amelyben - fordítva - ezeket vonzóknak ábrázolja ós esetleg ellenfeleiket utáltatja meg. Hol az igazság? Az iró csak embereket ábrázolhat vonzóknak, vagy ellenszenveseknek és ez mindig önkényes, az ügyben ez nem dönt. Az eleven cáfolatot kortársa és honfitásra G. B. Shaw munkásságából kapta. Shaw az angol imperializmust csupa olyan figurán keresztül leplezi le, akik személy szerint egyáltalán nem ellenszenvesek, a dráma mégis szembe tudja fordíttatni velük a nézőt, a rossz ügyön keresztül, amelyet képviselnek. A Szent Johanna Warwickja sokkal színesebb, érdekesebb egyéniség, mint ahogy azt a Néphadsereg Színházénak előadása ábrázolja. Szellemes, nagyszerű causeur, kiváló intellektus, ő a dráma legokosabb szereplője, jóval
