Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Előszó

csönöz nekik, másrészt abban, hogy a tanulmányokban a korukhoz szóló aktualitáson tul olyan elvek bontakoznak ki, amelyeknek érvényessége átlépi a pillanatnyi időszerűség körét. Természetesen ez nem vonatkozik azokra a gyakorlati dramaturgiai megállapításokra, amelyek az adott kor adott drámai viszonyaira vonatkoznak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a dramaturgia nem törvényhozó tudomány, hanem meglevő tapasztalatok elemzése és hasznosítása az adott kor drámáira. Ami tehát az adott drámai formára vonatkozik, az mulandó Arisztotelészben és Boileau-ban is, illetve csak a saját kora és saját társadalma drámáira igaz. Így itt is lesznek dramaturgiai fogalmak, amelyeket egy későbbi kor elejt. Ezen tul azonban ezekből az Írásokból egy egységes színházszemlélet és egy egységes drámaelmélet látszata bontakozik ki. Ez azonban csak látszat. Ezek az Írások nem egy egységes koncepcióból születtek, ugy rakódtak egymásra, lassan alakítva egymást. Hogy errefelé tendáltak, az kétségtelen, de inkább a gyakorlattól irányítva, mint tudatosan. És ennek az útnak egy-egy jellegzetes fordulata - néha egy-egy kisebb cikk - ebből a kötetből a válogatás természeténél fogva szükségszerűen hiányzik is, ezt talán később - ha érdemes lesz - egy "Pesti dramaturgia" pótolhatja. Amit ebben a kis kötetben az olvasó nem fog találni, az mai magyar drámák elemzése, de hát e tanulmányok szerzője nem független kritikus, hanem egy színház alkalmazottja, aki ezekben az Írásokban önmaga és müvésztársai számára kereste és próbálta vágni az utat. Budapest, 1962. április Cz. J.