Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A gyűlölet iskolája

bukás nemcsak kívülről közeledik (Richmond fegyvereivel) » hanem belülről is. Richárd érzi. hogy ez a gazember-király életterv egy pillanatra sem hoz megnyugvást. Már belefárad, már nyugtalan. "Valahogy nem oly éles as eszem. S nem oly elszánt a lelkem, mint szokott." - mondja a bukás közeledtekor. A pokol tehát, amelyről azt hitte, hogy csak addig tart, ml

g király nem lesz, nem szűnik meg. A csata előtti éjszaka aztán megjelenik neki áldozatának mindegyik szelleme és hajszolja őt a kétségbeesésbe. Ez természetesen Richárd lelkiismer

etfurdalása. Ha valaki ebben kételkedhetett, Shakespeare megmagyarázta a Richárd felébredése utáni első mondatokkal. Richárd ugy riad fel, mint aki alél a csatában kidőlt a ló, s maga is sebet kapott: "Másik lovatI - Kötözd be sebemet: Irgalom, Jézus!" Aztán magához tér: Álom volt csupán. Hogy kinzol, gyáva lelkiismeret! Azok a kinok, amelyek a gazemberséggel járnak, amelyekről az elinduláskor beszélt, most már elviselhetetlenek. Már önmaga számára is eszelősen félelmetessé kezd válni. Hideg cseppek remegő húsomon. Magamtól félek? Nincs itt senki más. Én én vagyok. Richárd, Richárd barátja. Tán gyilkos van itt? Nem. Dehogynem: én. Hát futni! Magamtól? Van okom erre: Különben bosszút állok. Magamon? És most jön a program belső kudarcának végső beismerése: Szeretem magamat. Miért? Talán A jóért, amit én tettem magammal? Nem, sajnos nem. Gyűlölöm magamat Minden elkövetett gaztettemért. Gazember vagyok. Még megpróbálja újra Összeszedni erejét, hogy cinizmusra biztassa magát, mint ahogy azt időnként szinte kér-