Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A gyűlölet iskolája

sára.) Az elhunyt királyfiak egyik huga, Antigoné, a tilalom és testvére, Isméné intése ellenére megadja bátyjának a végtisztességet,mire a zsarnok király kivégezteti. De ezért Kreon maga is élete teljes összeomlásával fizet. A szinház a tragédiát Csiky Gergely fordításában játsza és én ezt helyeslem. Nem mintha a Csiky-forditáson nem volna nagyon sok javítanivaló (a szinház is többhelyütt kiigazította), de a mai napig is érvényes drámai fordításainkra a régi alapelv: "Inkább tseppenjen el egy-két tsepp, hogy sem mint minden füszerszáma széllyel röpüljön." (Póczely)* Az ujabb forditésokban kevesebb cseppen, el, mint Csikynél,de egyik sem őrzi ugy az eredeti "füszerszámjait", ma is Csiky fordítása az élőbb, drámaibb. Ezért, hogy egy nyelven beszéljünk, ahol szükség lesz rá, én is az ő fordítását idézem. Mármost röviden: az én problémám ott kezdődik, hogy a miskolci előadás Kreont nem a konfliktuson keresztül, hanem általánosságban, egyetemesen, sommásan itéli el, tehát nem mint zsarnokot, hanem mint gonosz embert, akinek első perctől rossz a lelkiismerete, nem hisz a maga igazában, gazságában zsarnoka országának, népének és kivégezteti az igazságában megingathatatlan, ártatlan Antigonét. Hogyan jelentkezik mindez a színpadon? Mindjárt a maszkban. A miskolci Kreon maszkja alacsony homlokával, lefelé növő fekete hajéval, szándékoltan egy korlátolt, erőszakos gazember képét nyújtja. Ezt hangsúlyozza az egyébként művészileg igényes, tehetséges szinósz (Győrffy György) tartása is, leszegett fejjel, alulról felfelé néző, rosszindulatú pillantásával, és ezt hangsúlyozza a rendezés. Az egész cselekmény folyamén, amelynek során Kreon alakjából eltüntet minden vonzó vonást, a hazaszeretetét, az igazságosságát, a jóhiszeműségét, amellyel pedig Teiresiász távoztáig hisz a maga igazában. A miskolci Kreonnak az eltemetést jelentő, majd a tettest megtaláló őrhöz való viszonya,egy szörnyeteg viszonya egy szerencsétlen páriához. Antigoné leleplezésekor nem felmenti az őrt, hanem az embernek az az érzése,