Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A gyűlölet iskolája

Ugy érzem, bizonyos ellentmondásokat vált majd ki, amit irok és nemcsak a Nemzeti Szinházban, mégis neki kell vágnom.,. Nemrégiben megnéztem Miskolcon az Antigoné előadását. Már bevezetőben szeretném hangsúlyozni, hogy az előadást három okból igen jelentősnek tartom. Először, mert a felszabadulás óta elsőizben - szinre vittek (szinre mertek vinni) egy görög tragédiát. Másodszor azért, mert azt sikerre is vitték. Magam a tizenötödik előadást láttam csaknem telt nézőtéren, a közönség tapsának kíséretében. Harmadszor, mert - és ez összefügg a sikerrel - lényegében helyesen iátszák, jól érzékeltetve a tragédia nagyszerű pátoszát. Ez a színészeket és természetesen elsősorban a tehetséges fiatal rendezőt (Kazimir Károly) dicséri. Es most... most halljuk Momosz hangját? - kérdezem magamtól. Momosz isten, mint egyeaek előtt talán ismeretes, az antik görögök tudatában a világ első mükritikusa. A mitológia 3zerint a teremtés befejezésekor,miután Zeusz elkészült a bikával, Prométheusz az emberrel,Paliasz Athéné a házzal, felkérték Momoszt, mondjon véleményt alkotásaikról. Momosz végignézett az alkotásokon és azt mondta: n

Hm. Zeusz roszszui csinálta a bikát, mert nem tett szemet a szarva hegyére, hogy oda is lásson, ahova döf. Prométheusz ugyancsak elhibázta az embert, mert nem kivülre csinálta a szivét, hogy látni lehetne, kinek mi lakozik a szivében. Athéné pedig elfuserálta a házat, mert nem szerelt alája kereket,