Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Bevezető a modern drámához

az ember teljesen szabadnak született, sem törvények, sem értékek nem köthetik, csak saját magának felel a tetteiért, nem kérdezték, hogy akar-e élni, csak él és igy "szabadságra van Ítélve". - Ezzel a gondolatmenettel próbálja biztosítani Sartre az emberi szabadságot egyrészt és a társadalmi felelősséget másrészt. De hogy áll a dolog a többi peszszimista drámaíróval. Sommásan Ítéljük el őket? Előbb gondolkozzunk egy kicsit. Nézzük meg, kik azok a nyugati drámaírók, akik egyértelműen, következetesen - optimisták. Két csoport van: az egyik a katolikusok, élükön a francia Claudellal és az angol Eliottal, a másik a kispolgári jellegű, Írásaik tartalmában és formájában szolid, középfokú, közepes irók. Heglepő módon kiderül, hogy a nagy pesszimista Írókkal szemben éppen ezek képviselik a reakciós irodalmi felfogást. Hert mig ezek a nagy pesszimisták mindegyike ateista és újra és újra hangot ad a társadalmi igazságtalanságoknak és pesszimistává éppen azért lesz, mert társadalma válságát igen mélynek és - hiszen nem kommunista megoldhatatlannak látja. Ezért ábrázolja sokszor ilyen katharzis nélküli kimenettel a konfliktusait. Ezzel szemben a katholikus optimisták, akik azt hirdetik, hogy isten nélkül nem élhet meg társadalom (Claudel: La Ville

). hogy a munkásosztálynak nyugalmat és biztonságot csak Szent Péter egyháza adhat (Eliot: The Rock

), ők hisznek a kapitalizmusban. Ugyanúgy a nyárspolgári irók, akik felvetik a maguk kis konfliktusait, aztán a végén megoldják, optimisták,mert hisznek benne, hogy komolyabb bajok azért ebben a polgári világban nincsenek. Mégis - és ez elgondolkoztató - egész a legutóbbi időkig színházainkban sokkal könnyebben kerülhetett szinre egy De Piiippo, vagy Gibson és társaik, mint O'Neill, Williams, Jonesco, vagy mások. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessek Engel8nok arra a levelére, amelyet 1885-ben irt Minna Kautskyhoz. Azt irja ebben a levélben: "A mi viszonyaink között a regény túlnyomóan polgári, tehát nem közvetlenül hozzánk tartozó körökből való olvasóhoz szól s igy nézetem szerint a szocialista irányregény is teljesen eleget tesz a hivatásának, ha a va- 191 -