Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Bevezető a modern drámához

ban egy szereplő az egy szereplő, arról az egy emberről beszéljünk, aki ilyen, mert ha mindegyikben a szimbólumot keressük, minden darabbeli párttitkár, meg egyéni gazda ugy fog hasonlitani egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz.Igazunk volt? Igazunk is volt, meg nem is. A dráma, a drámai cselekmény, a drámai személyek jelentőségének általánosítása, a problémák nagy perspektívában való felvetése a kor igényének látszik. Ha nem akar a drámánk elsorvadni, ehhez az igényhez fel kell emelkedni. Igaz, ezt az igényt túlságosan vulgárisan kérték számon. De ha nem vulgárisan kérik, megkérdezhették volna és megkérdezhetnék ma is, hol van drámáinkból a drámai hősök és drámaíró filozófiája. Hogy mit értek a szocialista dráma filozófiáján, azt másutt megirtam, nem akarom itt ismételni, de ha ez nem járja ét drámáinkat, hogy akkor továbbra is leragadunk az apró, kis fontoskodó történetek pillanatnyi érdekébe vagy érdektelenségége, az biztos. Éppen a naturalista polgári dráma álláspontja volt, amit Alfred Kerr, egyébként nagyon következetesen a dráma életszerűségének jegyében igy fogalmazott: "Egy dráma filozófiája nem az iró filozófiája, mégcsak nem is a dráma filozófiája, hanem a szereplők filozófiája". Nagyon következetesen ő is valódi életnek tekintette a drámát, amelyhez már-már sem az Írónak, sem a közönségnek semmi köze, amelynek szereplői önállóan élnek, sőt az iró sem felelős a filozófiájukért. Mi mást tehetett Pirandello erre, mint megírta a Hat szerep keres egy szerzőt

? A naturalizmus igyekezett az embereknek, az életnek "auf

s Maul schauen", ahogy Luther mondta: a képébe nézni. A jelszó Macaulay ars poeticája volt: "Analysis is not the business of tho poet. His office is to portray not to dissect". Az elemzés nem a költészet dolga. Az ő feladata,hogy lefessen, nem hogy boncoljon. Kevesen voltak a naturalista drámában, akik ezen tultették magukat. De a mi szocialista drámánknak is korszerűbbnek kell lennie. Jobban meg kell felelnie a nagyvonalúság, az igazi nagy szinház várakozásénak. Sem a realizmus, sem a történelmi konkrétság nem jelentheti, hogy