Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Bevezető a modern drámához

hanem az újkori ladyk és lordok. Giraudoux-nak, akinél KLüteimnesztra ruzsozza magát, már eszében sincs a történelmi naturalizmus látszatát őrizni. És persze DÜrrenmattnak sem. O'Neill a Különös közjáték

ban beiktatta a darabba a szereplők tudatalatti monológjait, az úgynevezett második dialógust, méghozzá nem afféle "félre" formájában, hanem a jeleneteken belül. A kritikusai annak idején (1928-ban) azt mondták: "Ez nem természetes". Akkor még védekeznie kellett, magyaráznia, hogy a módszerét nem lehet az "életszerűség" naturalista mértékével mérni. Magyaráznia kellett az életrealitás és a művészet realitásának viszonyát, hogy nem utánozni akarja az életet, hanem teremteni. "De nem ugy tette hozzá dühösen -, ahogyan Isten teremtette, hanem ahogyan a művész látja!" A szűrrealizmus sokkal vakmerőbben fogta fel azt, amit Brecht ugy fogalmazott, hogy a régi dráma elemei evolúciós módon kapcsolódnak egymáshoz, az Övé ugrásokkal. A szűrrealizmus ezeket az ugrásokat nem a logikára, hanem az asszociációkra bizza. A tündérien büvöletes Lorca Ha öt év elmúlik cimü darabjában a külvilág és a belső képzetek közti fal ugy eltűnik, mint - ahogy emlékeztetni szoktak rá - barátjának, Salvador Dalinak szürrealista képein. Még inkább igy van ez az ennél is absztraktabb abszúrd-színháznál, ahol már az a veszély fenyeget, hogy ha a drámairó jelrendszere túlságosan szubjektiv, nem közérthető, vagy közérezhető, és az egészet igy vagy ugy magyarázgatni, értelmezgetni, kell, könnyen csődbe kerülhet az egész irányzat, vagy szélhámossággá válhat. Amint látnivaló, ugyanez a jelenség és ugyanez a veszély fenyeget más művészeti ágakban is, de a veszélyekről majd később. Mindenesetre a konzervativóknak az a vádja, hogy ezzel a koncepcióval az uj szinház formalista lesz, teljesen értelmetlennek bizonyult. Először is az uj koncepció a drámai formáknak a színháztörténetben példátlan gazdagságát hozta létre. Másodszor a?, uj forma mindjárt első megjelenésekor nem formai kérdésként, hanem társadalmi szemléletként szü-